HH10 ⌚ csak lassan!

Dec 4, 2020

“we're only tourists in this life
only tourists but the view is nice
and we're never gonna go back home
no we're never gonna go back home (all right)” 

david byrne - everybody’s coming to my house

kétoldali dallamtapadásom van. az előző hírlevélben ajánlott american utopia-t még mindig nem tudom letenni. folyamatosan a fent idézett dalt énekelem - a család már kezd megőrülni…

közeleg az év vége, a közösségi médiában mindenhol a spotify 2020wrap-je megy és én is büszkén jelentem, hogy idén eddig 53 haC epizód jelent meg, ami 2174 percnyi anyag. a növekedés: streams 193%, hallgatott óra 183%, követők 179% és hallgatók 75%. ezek nagyon erős számok, amit nektek köszönhetek. 

a héten jelent meg az 058. epizód ‘elrontják a mosolygós tanárnőt?’ címmel. elég lesújtó történet a magyar oktatás és a tanári kar állapotáról és érdekes látni, hogy egy lelkes, elhivatott pedagógus hogyan tudja motiváltan tartani magát a lehúzó közegben. 
hallottad már? mi a véleményed?

az eredeti műsorterv szerint a következő rész két hét múlva jön, de történt velem valami olyasmi hétfőn és az azt követő 24 órában, ami nagyon nagy hatással volt rám. részben a saját élmény(trauma?)feldolgozásom érdekében még frissibe mikrofont ragadtam és felvettem egy jó húsz perces XTRA adást, ami azért is különleges, mert abszolút nulla forgatókönyvet készítettem hozzá. a teljesen nyers, még meg nem emésztett érzéseimet, gondolataimat vetettem mp3-ra és úgy érzem, hogy ez egy nagyon különleges adás lesz, amit majd december 9-én fogok kitenni. a címe: ‘apró megvilágosodás a hegyen’

nagyon izgulok, hogy milyen lesz ennek a fogadtatása, mert ennyire sebezhetően talán még sosem mutatkoztam a nagyközönség előtt. majd írjatok!

amúgy az esemény feldolgozásának részeként próbáltam értelmet találni az értelmetlenben és tanulságokat levonni. annyit előzetesen elárulok, hogy a lelassulás és a jelen pillanatban létezés fontossága lett a konklúzió számomra. 

a mai ajánlót ezért a slow life magasztalásának szentelem.

kép és hang

új kedvenc filmem van a netflixen! a ‘fireplace for your home’ pontosan azt adja, amit a címében ígér 4K-s felbontásban. nagyon élvezetes a kandalló tüzét bámulni, miközben pattog az égő fa. amúgy is azt mondják, hogy azért szeretünk a tv köré gyűlni és órákig bambulni, mert ez az ősi ösztöneinkre hat, amikor még a törzs a tűz körül gyűlt össze esténként.

a fastfood, fast growth, fast everything világában már egy ideje jelen van egy tudatosan lassú életet propagáló mozgalom, aminek én is lelkes híve vagyok. 
az egyik kedvenc alkotásom a ‘route one’ izlandi slow tv adás, ami egy 24 órás videó (a youtube-on 3 részre van osztva) a sigur rós éteri zenéjével aláfestve, melyben egy kamionnal(busz?) körbeautózzák izlandot az 1-es főúton és mi a fotelünkből nézve ezt élvezhetjük. remek műsor nem csak atomra szívott arcoknak. 

route one

sokszor lazítok erre. amúgy is érzelmileg kötődöm izlandhoz, mert néhány éve volt szerencsém meglátogatni reykjavikot és környékét, ami nagy hatással volt rám és ezt nem féltem megírni a blogomban.

ha már izlandnál tartunk, akkor el kell mesélnem nektek, hogy a svédországba költözésünk után eléggé rácuppantam az izlandi elektronikus zenékre, ami a napos magyarországról érthetetlen lehet, de itt északon valahogy nagyon passzolós a dolog. 

az egyik kedvenc izlandi együttesem a vök bemutatkozását megnézhetitek ezen a zseniális kexp videón:

vök

nagy élmény volt nekem, amikor 2-3 éve prágában sikerült eljutnom egy koncertjükre.
az izlandi indie music spotify playlistemet pedig itt találod, ha érdekel több jófajta slow music.

ha már kexp-nél tartunk, akkor hadd mutassam be a tavalyi magyar felfedezettemet, a the qualitons együttest, akik nem annyira lassúak, de nagyon erős muzsikát tolnak és eddig ők voltak az egyetlen magyar együttes, akiket meghívtak a híres seattle-i rádióba.

the qualitons

és a zene szekció lezárásaként meg kell osszam a mai levél címadó dalát! RIP őz zsolti és csak lassan!


betű

ha érdekel a skandináv lassú életfelfogás, akkor érdekes lehet neked linnea dunne lagom című könyve. 

a másik nagy sikerű könyv, amit ebben a témában olvastam viszont sajnos nem annyira jó olvasmány. jenny odell: hogyan csináljunk semmit (how to do nothing).
még szerencse, hogy a 444-es fiúk szuperül leírták a lényeget: a semmittevés forradalma című cikkben.

köszönöm a figyelmedet, jó lassulást kívánok neked így az év vége közeledtével!

üdv
andrás

banandras.hu