szia kedves olvasó!
remélem jól vagy! téged is megzavar a nyári időszámításra való átállás? engem nem csupán az alvás-evés téren billent ki az egyensúlyomból napokig a váltás, hanem van egy olyan érzésem, mintha megbolondultam volna.
kinézek most reggel az ablakon és vagy húsz centis hó takarja stockholmot, ahol már 24 órája szakadatlanul szakad. ez nem lehet nyári időszámítás! amikor télire váltunk majd, akkor meg strandidő lesz? mi történik itt!?
amúgy ez az időjárási viszontagság is egy remek emlékeztető arra, hogy mennyire nem csupán rajtunk múlik a jólétünk, hanem a környezetünkön is. egyértelmű a helyzet, mégis sokszor elfelejtjük, hogy nem reális elvárás magunkkal szemben buddhaként viselkedni egy olyan környezetben, ahol nekünk rossz.
“aki nem veszíti eszét bizonyos dolgok láttán, annak nincs mit elveszítenie. egy abnormális szituációban éppen az abnormális reakció jelenti a normális magatartást.”
viktor e. frankl bölcs szavait jegezzük meg. amikor valaki szorong, rosszul van, akkor lehet, hogy ez az egészséges reakciója egy egészséges embernek egy olyan helyzetre, ami elviselhetetlen számára.
lehet és kell dolgozni azon, hogy jobban bírjuk a stresszes helyzeteket, de sokszor a végső megoldás a környezetváltás.
a tizenegyedik svéd telemen, ami március végén is tart, már a spanyol ingatlanokat nézegetem. cinikus a régi svéd bölcsesség, mely szerint nincs rossz időjárás, csak alkalmatlan öltözet. ehhez már nincs mit felvenni, csak a nyúlcipőt.
az ilyen nehéz időszakokban felértékelődnek azok a dolgok, amiket mi magunkért teszünk nap, mint nap. muszáj olyan szokásokat beépíteni az életünkben, amelyek a környezetünktől függetlenül minket építenek, karbantartanak.
szűcs izabella pszichológus barátommal (akinek amúgy van egy szuper podcastja “idegállapot” néven, menj, hallgasd meg), munkatársammal beszélgettünk erről, és megszámoltuk, hogy hány olyan dolgot teszünk rendszeresen, ami minket épít, tölt, éltet és nem függ senki mástól. neki 12 jött ki, nekem 9.
fogj egy papírt és írd össze magadnak, te mivel töltődsz? mennyit tudtál összeszedni? eleget? mi tart vissza attól, hogy bővítsd a listád?
amikor közösen megalkottuk az “öngondoskodás, mint rutin” fedőnevű csoportos programunkat, akkor egy PR-os barátom (szia anikó!) figyelmeztetett, hogy a magyar embernek az öngondoskodás szó egyet jelent a nyugdíj előtakarékossággal.
ezen teljesen ledöbbentem, de egyszerűen nem találtam más kifejezést az angol self care-re. azért ez sokat elárul, hogy nincsen a magyarban erre rendes szavunk.
pedig amikor rosszul vagy, akkor valószínűleg az történik, hogy már jó ideje nem teszed meg magadért azokat a dolgokat, amelyektől jól vagy. (plusz március végén havazik)
annyira egyszerű a képlet: ha rendszeresen gondoskodsz a jólétedről, akkor jól vagy, ha ezt abbahagyod, mert jól vagy, akkor egy időn belül megint rosszul leszel.
és mégis milyen nehéz ezt a hétköznapjainkban rendszeresen gyakorolni. hogy miért és, hogy miként tudjuk ezt jól csinálni? nos ebben segít a már említett csoportos program, ahol még vannak helyek az április 17-én induló turnusba. utána őszig nem lesz újabb program, úgyhogy írj rám, ha szeretnél jönni!
podcast
ezen a héten egy nagyon személyes kis epizóddal jelentkeztem, melynek címe: work/life balanszírozás szülőként
nem csak szülőknek lehet érdekes ez a gondolatmenet a munka szerepéről az életünkben. arra a kérdésre keresem a választ többek közt ebben az az adásban, hogy hogyan egyensúlyozzak a munka és a magánélet között, amikor otthonról dolgozom?
klikk a képre és hallgasd meg a kedvenc lejátszódon. mutasd meg másnak is, ha tetszett!
pop
mégiscsak elkezdtem a ted lasso 3. évadot és még mindig imádom. nézzétek ti is, ha tehetitek!
közben szorgalmasan hallgatom újra és újra a múlt pénteken megjelent depeche mode albumot, ami a “memento mori” címhez hűen eléggé sötét - még dm viszonylatban is -, de nagyon erős számok vannak rajta, többször kénytelen vagyok libabőrözni. például:
ez az analóg szinti hangzásvilág durva basszussal megkínálva egészen szuper.
na ennyi voltam mára, megyek ki és lepucolom a havat a kocsiról.
üdv
andrás