HH111 🪦 a közösségi média halott

és a közösség?

szia kedves olvasó!

már hónapok óta tart az a trend, hogy a 2300+ fős zárt facebook csoportunkban hiába aktívkodok, nagyon kevés embernek mutatja meg az algoritmus a bejegyzéseket, és rettenetesen nehéz kommenteket, reakciókat kapni tőletek - kivéve, ha valami nagyon megosztót posztolok (amit ritkán szoktam). 

szuper fontosnak tartom, hogy a podcast köré egy közösség épüljön, de a közösségi média platformok - az eredeti ígéretükkel szemben - már régen nem ezt a célt támogatják. ehelyett 

- manipulálják az emberek figyelmét és érzéseit az algoritmusokkal, amelyek úgy válogatják ki a tartalmakat, hogy minél több időt töltsenek el az oldalon,

- hamis vagy félrevezető információkat terjesztenek, melyek befolyásolják az emberek véleményét és döntéseit, viselkedésüket,

- elősegítik a polarizációt és a gyűlöletbeszédet, ezzel aláássák a párbeszédet és a toleranciát,

- károsítják az emberek mentális egészségét és önértékelését, csökkentik az önbizalmat és növelik a szorongást,

- csökkentik az emberek valódi kapcsolatait és interakcióit, elszigetelik őket és sokan elveszítik az empátiát.

mindezek miatt egyre több ember fordul el a social media platformoktól, vagy csak passzívan használja őket. egy friss kutatás szerint a social media felhasználók 40%-a csak nézi mások tartalmait, de nem oszt meg semmit saját magáról, nem kommentel.

visszatérünk tehát a broadcasting korszakához, de most már nem csak a magyar televíziót meg a cseh 2-t lehet nézni és nem csak a tévében. 

megértem, ha eleged van neked is kedves olvasó a facebookból, instagramból, tiktokból és még a jó ég tudja hány műsorszóróból, ahonnan ömlenek a reklámok és a gyors dopamint előállító, ám értéktelen, időrabló tartalmak. 

nem tudom, hogy ezt a folyamatot megállítja-e egy újabb platform, de látok egy kis reménysugarat a horizonton. 

nemrég megjelent egy új szereplő a piacon, a substack, ami ennek a hírlevélnek is otthont ad. 

a statisztika alapján az olvasóim csupán 1%-a regisztrált felhasználó, de a 444-es Horváth Bence talán csinál egy kis kedvet neked is a platformra való feliratkozáshoz. idézem:

"a substack az elmúlt évek egyik nagy közösségimédiás durranása lett, még ha ezt elsősorban nem is feltétlen felhasználószámban, hanem hatásfokban lehet mérni. a felület lehetőséget kínál a felhasználóknak, hogy saját hírlevelet indítsanak, melyet aztán a feliratkozók az email-fiókjukba kapnak meg. a posztok ugyan olvashatóak az egyes felhasználók substack-oldalán is, de az elsődleges befogadói élmény a levélrendszerben olvasás maradt.

a substack sikere bizonyította, hogy az internet óriási zajában sokan értékelik, ha a jóval áttekinthetőbb, személyesebb térként megélt postafiókjukba kapnak olyan tartalmakat, melyre valóban kíváncsiak.

felhasználói szempontból másik nagy előnye a substacknak, hogy nincsenek rajta reklámok."

ha még ez sem győzött meg, akkor itt van egy kis hab a tortára:

"az elmúlt néhány hétben még a musk-érában megszokottakhoz képest is kellemetlen jelenetek játszódtak le twitteren, amikor a közösségi oldal hirtelen elkezdte megakadályozni, hogy meg lehessen osztani olyan linkeket, melyek az elmúlt években meglehetősen népszerűvé váló hírlevéloldalra, a substackra mutattak. eddig ők tudták a legjobban felbosszantani elon muskot"

szóval itt az idő, gyere és csatlakozz te is az új platformhoz, ahol kommentelhetsz, kapcsolódhatsz másokhoz, ha még mindig van benned erre motiváció, csak már a facebookot és társait nem bírod elviselni.

s a közösségépítés kapcsán már elkezdhetünk közösen gondolkodni azon, hogy 2023. őszén milyen módon ünnepeljük együtt a HAC podcast 5. születésnapját. én valami pesti klubot látok a szemem előtt, ahol élő, nyilvános adást rögzítünk a hallgatók részvételével és utána dínom-dánom. van valami ötleted? jönnél?

podcast

tényleg függetlenül attól, hogy apukám a múlt hétvégén nálunk járt stockholmban, a lackfi-féle kreatív írás tanfolyamon ez a kis szösszenet esett ki belőlem:

barátaim és klienseim tapasztalatai is alátámasztják a történetben vázolt helyzetet. nagyon nehéz tud lenni, amikor a kulturális különbségek kiütköznek a külföldre költözött gyerekek és a magyarországon maradt szülők között. én szerencsésnek mondhatom magam a szüleim kapcsán.

a HAC pedig régi tettestársamat hozza el nektek. szűcs izabella pszichológus barátommal, munkatársammal, az idegállapot podcast házigazdájával beszélgetünk a 108. epizódban a túlélők bűntudatáról, nagy hangsúlyt fektetve a külföldre költözöttek megélésére.

a holokauszt túlélők kapcsán találkoztam ezzel a fogalommal olvasmányaim során először, de aztán elkezdett motoszkálni bennem, hogy én is valami hasonló bűntuddatot élhetek át, amikor egy hosszú otthon tartózkodás után készülődni kezdek visszatérni stockholmba a családommal.

edith eva eger írja a döntés című könyvében: “megmenekültem, de még nem voltam szabad”

ezt a témát járjuk körbe ebben az adásban. hallgasd meg a kedvenc lejátszódon!

film

megnéztem a 11 éves lányommal a Ron’s Gone Wrong című filmet, ami tök jól elmagyarázza az ő szintjén, hogy mi a baj a big tech-kel, a közösségi médiával és a folyamatos kütyüfüggéssel.

a film csúcspontján a profithajhász, erkölcstelen tech mogul az összes felhasználói privát adattal visszaélve próbálja elérni célját. nagyon kikerekedett a gyermek szeme, amikor elmagyaráztam neki, hogy az összes reklámbevételekből élő platform hasonlóan gyűjti és árusítja ki az adatainkat. 

remek családi szórakozás oktató jelleggel, kissé elkent happy end-del. ajánlom gyerekeseknek! 

ennyi voltam mára, éljen a május, ez az egyik kedvenc hónapom!

üdv

andrás