HH115 👁️ az elrabolt figyelem visszaszerzése

ha van 3 perced...

üdvözöllek kedves olvasó!

nagyon örülök, hogy itt vagy, remélem jól mennek a dolgaid!

én hétfőn érkeztem vissza a stockholmi szanatóriumba egy hét pesti rock and roll pörgés után. mindig mondják, hogy teher alatt nő a pálma, de ez nem igaz.

tényleg ki kell mozdulnunk a komfort zónánkból a fejlődéshez, de maga a növekedés akkor történik, amikor egy embert próbáló időszak után vissza tudunk térni a bázisra, el tudunk csendesedni, pihenünk és beépítjük a tanultakat.

nekem ennek jegyében telik ez a hét és azt már mindenképpen látom, hogy vagy autentikus maradok vagy széles körben népszerű leszek. ezt mint podcaster is mondom meg úgy általában.

a múlt heti budapesti podcast konferencián arról beszéltem, hogy mi műsorkészítők egy fegyverkezési verseny kellős közepén vagyunk, ahol rengeteg dávid küzd néhány góliáttal a hallgatók megmaradt figyelem morzsáiért. 

a podcastelés már abszolút nem az underground játszótere. a mainstream gyorsan bekebelezte a műfajt a covid alatt. 

beindult az ipari tartalomgyártás, megjelentek a rutinos újságírók, a celebritások, volt kormányfők (obama, áder) és komoly média gépezettel a hátuk mögött kezdtek el több százezer forintos költségvetésű adásokat készíteni. ezzel párhuzamosan kismillió amatőr, underground podcast is kinőtt a semmiből és mára ott tartunk, mint a 2000-es évek végére a blogokkal. mindenkinek van. mármint podcastje. 

nagyon nagy lehetőség ez arra, hogy felfedezzünk új hangokat és remek dolognak tartom, hogy bárki készíthet bármiről adásokat, nincs semmilyen szabály, elérkezett a végtelen szabadság kora. 

mindenki indíthat már podcasteket, nincs belépési küszöb, de emiatt vajon kell is mindenkinek podcastet indítani?

861 magyar podcast adás létezik jelenleg, az elmúlt 5 évben megnégyszereződött a podcast epizódok száma a világon, miközben új média platformok jelentek meg (tiktok) és mindenhonnan ömlenek ránk az információk, a nagybetűs CONTENT (tartalom).

eközben a kognitív kapacitásunk sokszorosan túl van terhelve, sokan abba az illúzióba ringatják magukat, hogy ezt a mennyiségű adatot, impulzust büntetlenül fel lehet dolgozni, de valójában nagy árat kell fizetnünk, ha a felgyorsult tempót követni akarjuk. 

az emberek figyelme lett a termék, mindenki ezért küzd, s közben az összes média szereplő a youtubertől, a tiktokeren át a podcasterekig aktívan hozzájárul a legnagyobb kincs elpusztításához. az attention economy ellopja és felzabálja a figyelmünket.

elképesztően megterhelő az ember kognitív adottságaival követni a végtelen mennyiségű tartalmat. mindenki hamar kimerül, megjelennek a tömeges figyelemzavarral kapcsolatos diagnózisok, ADHD, ADT és társai, és képtelenek vagyunk többé bármiben elmélyülni.

mindenki már csak a felszínt kapargatja, 3 másodpercben kell átadni az üzenetet. feláldozzuk az elmélyülést, a reflekciót és a kapcsolódást a tartalomgyártás oltárán.

nekünk műsor készítőknek óriási felelősségünk van. gondoljunk úgy a tartalomra, mint az ételre!

nagyon nem mindegy, hogy mit eszünk, milyen mennyiségben és milyen minőségben.

ennek szellemében el is döntöttem, hogy nem szállok be a podcast-fegyverkezési versenybe, maradok tisztelettel az underground tagja és igyekszem ténylegesen kapcsolódni ahhoz az 1-2 ezer hallgatómhoz, akik értékelik a házi kosztot, az egyedi ízeket.

podcast

az eheti HAC epizódban meghallgathatod az előre rögzített podcast fesztiválos beszédem, amiben bővebben kifejtem a fenti témát.

az angol nyelvű woohoo! burned out. műsorom az első szezon vége felé közelít, még négy hétfőn jön új adás, utána nyári szünet és ősztől átállok a kéthetenkénti megjelenésre a fenntarthatóság és a figyelmed tiszteletben tartása okán.

hallgasd meg a kedvenc lejátszódon és mutasd meg egy külföldi ismerősödnek!

könyv

érdekes és tanulságos olvasmány johann hari stolen focus c. könyve, amely kézzelfogható eszközöket ad arra, hogyan éljünk értelmes életet ebben az információs kakofóniában.

“az usa-ban a tinédzserek átlagosan csak hatvankilenc másodpercig tudnak koncentrálni egy feladatra, míg az irodai dolgozók mindössze három percig. sokan úgy gondoljuk, hogy ez a figyelmetlenség képessége egyéni hibának, az egyén akaratának hiányának következménye, amikor az eszközeink felett próbálunk uralkodni. az igazság azonban még ijesztőbb: a figyelmünket erőteljes külső erők rabolták el, és a tudomány azt mutatja, hogy ezek az erők évtizedek óta erősödnek, így amikor a közösségi média megjelent, különösen sebezhetővé váltunk a nyereségért küzdő vállalatok támadásai szempontjából. ezek az erők olyan sikeresek voltak, hogy a figyelem összeomlása sok szélesebb körű társadalmi probléma hátterében áll.”

a könyvben a szerző izgalmas utazásra indul, elkalauzolva az olvasókat a kutyákat ADHD-vel diagnosztizáló állatorvosoktól a szilícium-völgyi lázadókig, akik felfedték a közösségi média cégek titkos figyelemelvonási kísérleteit; a riói faveláktól, ahol mindenki katasztrofálisan elveszítette a figyelmét, egy új-zélandi irodáig, ahol egy rendkívüli technikát fedeztek fel a munkavállalók figyelmének helyreállítására.

legyetek nagyon tudatosak arra, milyen tartalmat fogyasztotok és vigyázzatok magatokra!

üdv

andrás