HH118👨👦 egyedül nehezebb egyedül lenni
szia kedves olvasó!
szuper, hogy itt vagy, köszönöm a figyelmed és remélem jól vagy!
a héten kis adagban megtapasztalhattam, milyen lehet egyedül nevelni egy gyereket. szombat este kettesben utaztunk pestre a 11 évessel, míg a feleségem még stockholmban húzza az igát.
örültem, hogy lesz lehetőségem mélyebben kapcsolódni a gyermekhez, de azt elfelejtettem bekalkulálni, hogy az összes szülői gondoskodás/odafigyelés/feladat rám hárul. ezt még bírtam is szuflával - már nagy a gyermek és sok szempontból (túl) önálló -, viszont az néhány nap alatt teljesen lerongyolt, hogy a sok teendő mellett semennyi időm nem maradt magamra.
nagyon sok szülő (főleg anyukák) feláldoz mindent a gyermekei érdekében és fel sem tűnik neki, hogy az évek alatt szépen elfogy. egyre ingerültebb lesz a szeme fényével, a párkapcsolatára már nem jut figyelem és a krónikus kezeletlen stressz miatt törvényszerűen romlik a teljesítménye és a jófejség faktora is.
közben persze a pénzt is lapátolni kell haza, a melóban helyt kell állni és így sokan eljutnak abba az állapotba, hogy már ki tudja mióta semennyit sem foglalkozott magával.
nem attól leszünk jó szülők, hogy zéró időt fordítunk magunkra és síkideg állapotban csesztetjük a gyerekeinket, hogy ugyan legyen már jó nekik!
ebben az üzemmódban ráadásul azt sem tanulja meg az utód, hogy létezik öngondoskodás, hogy mindenkinek joga és szüksége van a pihenésre, a lelassulásra, a bambulásra, az elmélyülésre és az önreflexióra.
higgyük el, hogy nem vagyunk önzők, ha mondjuk napi 1 órát magunkra fordítunk, mert ez megtérül a gyerekeinkkel, párunkkal töltött rövidebb idő alatt, hiszen sokkal jobb minőségben tudunk velük lenni, és ezt fenn tudjuk tartani akár 18 éven keresztül is.
te hogyan oldod meg, hogy legyen időd magadra?
podcast
a fenti téma eléggé jól rámutat arra, hogy azért nem csak rajtunk múlik, mennyit tudunk magunkkal foglalkozni. erről a témáról beszélgettem szűcs izabella pszichológus barátommal az idegállapot podcast csatornáján.
hozzáadtam az adást a tetemes lejátszási listához, amely az eddigi vendégszerepléseimet gyűjti:
saját epizóddal is jelentkeztem az angol nyelvű csatornámon, ahol az asszertív alapjogokról mesélek. woohoo!
jövő héten lesz az első évad utolsó adása “How to Cope with Panic Attacks: A Guide for You and Your Loved Ones” címmel, utána nyári szünet szeptember közepéig.
a halottnak a coach viszont folyamatosan dübörögni fog nyáron is. jövő szerdán egy szuper beszélgetést hallhattok egy volt kollégámmal, aki felső vezetőként ment el most egy hosszabb munkaszünetre, hogy újra gondolja az életét. elmondása szerint 25 évet dolgozott le az elmúlt 20-ban, szóval érthető az elfáradás.
július 19-én az “így vernek át a nyári szabadsággal - out of office” című szemfelnyitó adással jelentkezem és a szabadságom alatt is lesz minden második szerdán adás.
piknik a városligetben
öt éve megy a HAC podcast és volt már legalább ennyi közösség találkozó. idén július 20-én a zöld küllő mögötti napozóréten gyűlünk össze egy kis piknikre. hozz magadnak plédet és sört/bort/üdítőt/pogácsát/mittommit. többen gyermekkel érkeznek (mi is), de más házi kedvencet is örömmel látunk.
pontban 18:00-kor kezdünk néhány játékkal, aztán kötetlen beszélgetés napestig.
gyertek, gyertek!
könyv/tv
te is többet tudsz olvasni a nyári szabid alatt? ajánlom szeretettel deborah feldman exodus c. művét, amely a netflixen népszerű unortodox c. sorozat előzmény storyja.
vicces volt a stockholm-budapest repülőjáraton olvasni, ahogyan a szerző magyarországra és svédországba utazik felkutatni a gyökereit, szeretett nagymamájának amerikába vezető útjának állomásait követve.
én július 6-tól augusztus 14-ig szabadságon leszek. emaileket ritkán fogok olvasni, még ritkábban írni.
szuper nyarat kívánok neked és STAY TUNED a kedvenc podcast lejátszódon, illetve az instagramon, ahol azért lehet, hogy elsütök pár képet majd.
üdv
andrás
ui: a szeptemberi ‘mindfucktól a minddulnessig’ csoport dátumokat kitettem a honlapomra. ha jelentkezel július 5-ig, akkor 50 EUR kedvezményt kapsz a részvételi díjból. én szóltam…