HH123 🔫 eddig még minden rendben

egész kellemes ez a zuhanás

azt ismered, hogy egy pasi leesik az ötvenedikről? ahogy zuhan lefelé, azzal nyugtatja magát: "eddig minden rendben. eddig minden rendben. eddig minden rendben."

tudod, nem a zuhanás számít, a leérkezés.

ez az egyik kedvenc klasszikus filmemből, a 95-ös francia gyűlölet című drámából származik, amit ha még nem láttál, akkor nagyon gyorsan irány a videotéka!

azért hoztam fel a témát, mert túl sokszor látom ezt a jelenséget. emberek hosszú éveken keresztül képesek a homokba dugni a fejüket és ignorálni a cselekedeteik várható következményét. sokan szenvednek, de azt hajtogatják maguknak: “még bírom, eddig minden rendben”.

nehéz eldönteni, hogy ilyenkor mennyire vannak tudatában annak, hogy a cselekedeteinknek, a döntéseinknek következménye van, ami az idő múlásával egyre elkerülhetetlenebbé válik. 

fiatalon millióféleképpen dönthetünk, rengeteg lehetőség áll előttünk. ha elindulunk egy úton, akkor számtalan új útelágazáshoz juthatunk el. ez sokakat nyomaszt, sokan viszont rendkívül szabadnak érzik magukat emiatt. a szorongó típus hajlamosabb nem meghozni egy adott döntést, ami az út elején a kimenetelek számossága miatt nem akkora baj. 

viszont a nem döntés is döntés és minél több útelágazásnál mondunk le a felelősségről, annál inkább irányítás nélkül fogunk sodródni az élet útvesztőjében. 

az évek múlásával az útelágazások, a döntési lehetőségek száma csökkenni kezd. beszűkül a mozgástér és egyenletes sebességgel haladunk a leérkezés felé. 

nagyon megterhelő tud lenni, amikor valaki folyamatosan azon szorong, hogy vajon mi, hogyan fog alakulni, vajon egy adott döntésének mi lesz a következménye, ki mit fog szólni? 

a szorongásra nagyon jó ellenszer a mindfulness, a tudatos jelenlét, de ha teljesen csak a jelen pillanatban vagyunk, akkor nem biztos, hogy látjuk, ez a pillanatnyi “minden rendben” érzés csak a zuhanás illúziója. 

a pozitív pszichológia is arra buzdít, hogy lássuk meg a fejlődési lehetőségeket egy krízisben, ami tök jó, de az is nagyon fontos, hogy elég bátrak legyünk kimondani, hogy valami nincs rendben. hogy probléma van és itt egy megoldásra van szükség.

minden válság lehetőséget ad egy magasabb szinten való újjászületésre, de az első lépés elismerni a probléma létezését. enélkül képtelenség megoldani azt.

nem árt a zuhanás közben tisztában lennünk azzal, hogy itt esetleg egy ejtőernyőt kéne bontanunk vagy megkapaszkodnunk az ereszcsatornában, esetleg magunk alá varázsolni egy tűzoltó ponyvát, ami tompítja a leérkezést. és sokszor ez egyedül nem fog menni, úgyhogy legyünk bátrak és nyitottak arra, hogy segítséget kérjünk és kapjunk. 

ez életmentő lehet hosszú távon. 

reklám

ezután a súlyos gondolatmenet után ízléstelennek tűnhet a szeptember 18-án induló élő-online csoportos kiégésmegelőzés programomat hirdetni. bocsánat ezért a fordulatért, de tudom, hogy a ‘mindfucktól a mindfulnessig’ már sokaknak segített megállítani a zuhanást vagy megelőzni a következőt.

részletek és jelentkezés a honlapomon, de írj rám nyugodtan erre az emailre válaszolva, ha bármi kérdésed van. segítek eldönteni neked való-e a program. 

amúgy már csak 4 szabad hely van…

podcast

az eheti HAC epizód a lackfi-féle kreatív írás tanfolyamon esett ki belőlem és nagyban segítette a multis éveim traumafeldolgozását. egy olyan “képzeletbeli” főnökről írok, aki nagyon sok emberben tud kárt okozni, miközben szakamilag feddhetetlennek mutatja magát.

biztosan te is találkoztál már hasonló karakterrel.

hallgasd meg a kedvenc lejátszódon és mutasd meg másnak is, aki érintett lehet!

ennyi voltam mára, vigyázz magadra és készülj a novemberi 5. születésnapi élő podcast felvételre. a helyszín már megvan: lumen café, budapest, az időpontot még egyeztetem.

stay tuned!

andrás