HH125 😫 más fájdalmától szenvedsz?

elmondom mit tehetsz

szia kedves olvasó!

hogy vagy? belerázódtál már az őszi menetrendbe? vagy úgy érzed, túl sok problémát kell megoldanod?

azt tudtad, hogy szinte az összes kiégéssel küzdő kliensemnél megfigyelhető, hogy nem tudják egészségesen tartani a határaikat. 

biztosan ezerszer hallottad már a határaink kijelölésének fontosságáról szóló prédikációkat, mégis sokan nem tudjuk pontosan mit is jelent ez az egész? 

a burnout prevenciós csoportomban ez a téma kitesz egy teljes foglalkozást, és minden egyes alkalommal szinte hallom, ahogyan a résztvevőknek hangos csörömpöléssel leesik a tantusz, amikor megértik a jelenséget.

(itt jegyezném meg csendben, hogy az idei utolsó kurzusra ma este 10-ig lehet már csak jelentkezni a honlapomon)

nemrégiben fejeztem be a csodálatos taika waititi által babusgatott ‘reservation dogs’ c. sorozat második évadját, ahol az utolsó előtti, 9. epizódban annyira gyönyörűen mesélik el, milyen az, amikor valakit rettenetesen szeretsz, mindent megteszel azért, hogy segíts neki, de mégsem vagy képes rá.

történetünk egyik főhőse (személyes kedvencem willie jack) egy oklahomai őslakos, az indián rezervátum kallódó tinédzsere éppen egy krízist él át, amikor az addig mindent jelentő baráti társasága éppen atomjaira hullik. (tudom, nem PC indiánt mondani, de ők így hívják magukat a sorozatban. ez vajon felment engem vagy olyan ez, mint az N-szó, amit csak a feketék engedhetnek meg maguknak?)

az egész lavinát a “rez dogs” banda vezérének egy évvel az események előtt történt öngyilkossága indította be, és a sztori ezen pontján már szinte alig beszélnek egymással az egykor elválaszthatatlan fiatalok.

willie jack a saját spirituális kapcsolódását, az ősi varázserejét keresve meglátogatja az elhunyt barátjuk anyját a börtönben, hogy segítséget kérjen kapcsolódni a generációkon átívelő bölcsességéhez annak érdekében, hogy újra össze tudja hozni a baráti társaságot. 

a gyászoló anya vonakodva ugyan, a jelen lévő jó fej kisértő szellem noszogatására végül megosztja a titkot a lánnyal.

elmond egy imát érte, majd megosztja vele a fia elvesztésének fájdalmas tanulságát:

“rengeteg energiát fordítottam arra, hogy rendbe hozzam danny-t. de hiába próbálkoztam, csak annyit értem el, hogy magamra vettem a fájdalmát. megosztoztunk a szenvedésen, de sajnos bármennyire is szeretsz valakit, nem vagy képes megóvni őt attól, hogy kárt tegyen magában. túlságosan magamra figyeltem és nem fogtam fel, hogy lehetetlen olyasvalakinek segíteni, aki nem hagyja, hogy segítsenek neki…”

ez egy remek példa arra, milyen az, amikor porózus határokat állítunk. amikor abba az illúzióba kergetjük magunkat, hogy meg tudjuk oldani mások problémáját, akkor nem teszünk különbséget saját magunk és a külvilág között. nem állítunk olyan korlátokat, amelyek megvédenek minket olyan következményektől, melyekre semmi hatásunk nincsen.

az ilyen viselkedés rendkívül megterhelő számunkra és a történet végén szinte garantált a csalódás. iszonyat nehéz megérteni, hogy bármennyire is szeretünk valakit, a legjobb szándékkal sem fogjuk tudni megoldani a problémáit. borzasztó érzés szenvedni látni valakit, aki közel áll hozzánk, de hiábavaló a vállunkra venni a szenvedését.

a legtöbbet azzal tehetünk szeretteinkért és önmagunkért, hogy mi fizikailag és érzelmileg is megfelelő távolságba helyezzük magunkat az eseményektől, ezáltal biztosítva a stabilitásunkat. 

így képesek leszünk segítő kezet nyújtani, amikor a másik tényleg változni kezd, tényleg elkezd lépéseket tenni egy jobb élet felé.

nézd meg a ‘reservation dogs’-t a disney+-on, mert nem csak dráma van és kilátástalan, lepukkant élet, hanem rengeteg szeretet, humor és szépség is.

podcast

ÚJ EPIZÓD a HAC csatornán: első nap az új munkahelyen: ‘eztígykellcsinálni’ - shared service center (SSC) edition

mindig is kíváncsi voltál, hogy milyen magyarországon egy multiban munkát vállalni? milyen kezdetre számíthatsz? 

most elmondom. készülj fel a brutális beszámolóra! 

neked van saját tapasztalatod? hogyan éled meg az SSC-s állásodat? mi az, ami ebből igaz és mit cáfolnál?

írd meg nekem és persze mutasd meg a kollégáidnak is ezt az epizódot!

a csúcson kell abbahagyni?

egy érdekes cikk jelent meg a quartz-ban két visszatérő élsportolóról. naomi osaka és simone biles is a karrierjük csúcsán hagyták abba a versenyzést 2021-ben, mindketten a mentális egészségük védelmének érdekében.

mindkét eset bizonyítja, hogy egy hosszabb szünet nem jelenti automatikusan a karrierjük végét, hanem remek lehetőség lehet az újrakezdésre. a távol töltött idő, a határok újrahúzása segített nekik ismét megtalálni az örömöt és az erőt a sportban.

a tornászbajnok azt állítja, hogy ma sem döntene másképpen a visszavonulásáról:

“semmin sem változtatnék. minden okkal történik. rengeteget tanultam magamról, bátrabb lettem, ellenállóbb; megtanultam nemet mondani és kiállni magamért”

tudom, hogy sokan nem engedhetjük meg anyagilag, hogy otthagyjuk a munkánkat, de van olyan helyzet, amikor a mentális egészségünk érdekében ez a legjobb megoldás. a két sportoló története is jó bizonyíték arra, hogy egy szünet nem feltétlenül jelenti a karrierünk végét, sőt…

ennyi voltam mára, ne felejtsd, ma este 10-ig tudsz még jelentkezni az idei utolsó csoportba.

köszönöm a figyelmed

üdv

andrás