HH131 🏠 na hol a legjobb?

szia kedves olvasó!

hogy vagy? én egy turbulens időszakot élek, teljesen felfordult az életem. elmesélem, miért.

mondják, hogy mindenütt jó, de a legjobb otthon. persze felmerül a kérdés, hogy OK, de hol vagyok otthon 11,5 év stockholmi élet után? 

2018 nyarán léptem ki a korábbi életemből és hagytam magam mögött a nagyvállalatok világát. ekkor kezdtem teljesen új karrierbe 43 évesen, ami sok szempontból megváltoztatta az életem. 

a legszembetűnőbb újdonság az volt külföldön élve, hogy abban a pillanatban, ahogy nem kellett bejárnom egy itteni munkahelyre és a kis vállalkozásom sikeresen épülni kezdett az online térben, felmerült bennem a kérdés, hogy miért vagyok éppen stockholmban? miért nem mondjuk lisszabonban, triesztben vagy akár budapesten - ahol a klienseim 70%, a régi barátaim és a családom él? egy digitális nomád lettem a vándorlás szabadsága nélkül egy hideg és sötét ám elszigetelt országban. miért nem látok több kollégát stockholmból posztolni az instán, hogy mennyire cool innen dolgozni?

mellbevágó volt megtapasztalni, hogy mennyire hirtelen üresedett ki az itteni életem, ahogyan eltűnt a klasszikus munkahely a hétköznapjaimből. feltűnővé vált, hogy a munka világán kívül mennyire kevéssé vagyok beágyazva ebbe az északi társadalomba. 

én ott vagyok otthon, ahol a családom van, de lehetnék velük egy naposabb/melegebb/emberközelibb/ismerősebb környezetben is. négy éve kezdett megfogalmazódni bennem a hazaköltözés vágya. azóta nevelgettem magamban ezt a kis gondolatmagot és sokszor beszélgettünk erről a feleségemmel is. milyen lenne visszamenni oda, ahol boldogok voltunk és fiatalok, mielőtt boldogtalan lettem, kiégtem és menekülni akartam onnan?

aztán jött a COVID, a háború és egyéb durva események, és ez az egész hazaköltözés csak egy távoli alternatívának tűnt. egészen mostanáig.

2023 kora őszén történt egy irvin d. yalom által “megvilágosító esemény”-nek nevezett dolog a családban, ami az utolsó cseppet jelentette a pohárban. nem fogok erről többet mondani, legyen elég annyi, hogy ennek hatására lefőtt nálam a kávé, elég lett a skandináv életemből. 

némi belső felfordulás után meghoztuk a döntést, jövő nyáron költözünk budapestre. még engem is meglepett, hogy ennyire intenzíven borult meg bennem a stockholmi élet egyensúlya, de most már látom, hogy mennyire a végét jártam itt.

mindenesetre két dolgot kötelezővé tennék minden ember számára:

1. önismeretre/terápiára járni

2. külföldön élni huzamosabb ideig

rengeteget tanul az ember önmagáról és a világról távol az ismert környezetétől. 

felmerül a kérdés, hogy a visszaköltözés az visszalépés egy korábbi élethelyzetbe? 

abban reménykedem, hogy nem és erre van egy elméletem, amit le is rajzoltam. mutatom:

az első ábrán látunk egy kört, ahol az életünk két pontját - jelöljük A-val és B-vel - ugyanannak az egyetlen pontnak látjuk. minden ugyanaz kívülről nézve. de amikor perspektívát váltunk, akkor azt látjuk, hogy valójában egy spirált néztünk felülről, amelyen a B pont egy sokkal magasabb fejlettségi szintet jelöl, mint az A. csak éppen kívülről/felülről nézve a két pont egy körön ugyanannak a pontnak tűnik. 

mondok egy példát: a kéregető hajléktalan és a buddhista szerzetes ugyanúgy szakadt ruhában koldulnak a piactéren, mégis mennyire máshol tartanak az útjukon! mennyire más motiválja őket pontosan ugyanarra a cselekedetre. most már érted, ugye?

a bezzeg a svédek blog - ahol a kiköltözésünket dokumentáltam éveken keresztül -, az életem és a családom élete ezzel a laza kis plot twist-tel 180 fokos fordulatot vesz. nem érzem azt, hogy bárkinek bizonygatnom kell a döntésem helyességét, nincs szükségem vadidegen emberek jóváhagyására. nincs szándékomban svédországot összehasonlítani magyarországgal, nem akarok senkit semmiről meggyőzni. 

élvezettel fogom dokumentálni az utam, megosztom majd a tapasztalataimat a bezzeg a svédek és a HAC podcast csatornáin. tartsatok velem, kalandra fel!

podcast

az első hazaköltözésről szóló téma már meg is hallgatható a bezzeg a svédeken, ahol igyekeztem magam elhelyezni a hős útja modellben.

a HAC is hasonló témával foglalkozik. az eheti vendégem Tóth Júlia Éva⁠ író, költő, aki a magyarországi karrierje csúcsán, a borikönyv-ért járó év könyve közönségdíjjal a zsebében 2022-ben az általa imádott stockholmba költözött, hogy onnan néhány rövid kiábrándító hónap után izlandra utazzon, ahol megtalálta a szerelmet és a rég elveszettnek hitt jövőképet.

az adásban rendkívül kalandos történeteket mesél Julcsi, de szóba jön a szabad akarat és a saját döntéseink felelőssége is, testi és lelki betegség, illetve gyógyulás, álmok, ízek, migráció, társadalomkritika és mesés tájak.

hallgasd meg a kedvenc podcast lejátszódon a 113. epizódot, melynek címe: jövőkép a világ végén

könyv

maradjunk még skandináviában. a norvég karl ove knausgård hatkötetes életrajzi regényét ismered? lazán min kamp-nak hívja a magyarul harcom címen megjelent köteteket. most fejeztem be az elsőt, amely  ahalálról szól. az első felénél szenvedtem, de aztán úgy beszippantott, hogy le sem bírtam tenni. ahogy véget ért, már meg is vásároltam a szerelem c. második részt. 

Józsi barátom szerint knausgård úgy unalmas, hogy közben nem tudod letenni. ez elég pontos így. az 50 oldalas gyerekzsúrról szóló leírást együltő helyemben zabáltam fel. 

na megyek is tovább olvasni, hogy megtudjam mekkora idióták a svédek a norvég írózseni szerint.

te vigyázz magadra kedves olvasó és tudd, hogy közvetlenül válaszolhatsz erre az emailre, ha szeretnél velem kapcsolatba lépni.

ja és persze november 9-én találkozunk pesten a lumen kávézó koncerttermében, ahol együtt ünnepeljük a HAC 5. születésnapját egy élő felvétellel és italozással egybekötött bandázással.

jegyek és részletek a banandras.com/hac005 oldalon.

köszönöm a figyelmed 

üdv

andrás