szia kedves olvasó!
milyen eddig 2024? érzel bármi változást, ahogy a naptár újra indult? én már visszatértem a munkába, és egész héten pesten melóztam, így volt lehetőségem élőben találkozni az egyéni klienseimmel plusz egy céges megjelenést is beiktattam, ahol a HR-nek segítek az idei wellbeing programjukat megtölteni tartalommal.
előtte nagyon jól telt a téli szünetünk, bár még rá tudtam volna húzni egy hetet mondjuk a kanári szigeteken all inclusive, hogy kipihenjem a két hét non-stop budapesti pörgést. már 12 éve élek stockholmban, ezalatt volt időm megtanulni, hogyan alakítsam a rövid hazalátogatások programját úgy, hogy az nekem is jó legyen és ne csak a rokonaim, barátaim és ismerőseim elvárásai szerint rohangáljak körbe-körbe a városban eszetlenül - ez minden külföldön élőnek szerintem kihívás.
a hazaiak nem értik, hogy milyen élethelyzetben van az a külföldön élő személy, aki a szabadsága alatt a szülővárosát választja desztinációnak ahelyett, hogy mondjuk a fent említett turistaparadicsomban kényeztetné magát. az első években napi 2-3 programot beszerveztem, olyan volt a naptáram, mint egy amerikai külügyminiszternek, aki közel-keleti körutat tesz a béke megteremtése érdekében. a pestiek meg simán benyögték, hogy “jaj, most kibicsaklott a macskám bokája, nem tudnál inkább te átjönni budára?” vagy “figyi, olyan fáradt vagyok, nem tudunk inkább holnap találkozni?”.
nem, nem tudtam és nem is akartam, mert nekem minden percem be volt osztva és az egész szabadság egy nagy stressz volt.
ma már okosabban csinálom a dolgot, sokkal szellősebbre hagyom a naptáram és bármennyire is fáj néha, de elengedem az olyanokkal való találkozást, akik nem képesek minimális erőfeszítést tenni annak érdekében, hogy egy kis minőségi időt töltsünk együtt.
a helyzet azonban némileg bonyolódott, mivel a lányunk már 12 lesz és neki is vannak magyar barátai, akikkel szeretne találkozni. én ezt szülőként természetesen lelkesen támogatom - főleg a hazaköltözés előtt -, de ennek kapcsán újra előjöttek az egyeztetési problémák, a határok húzása: mi fér bele? mi esik jól? mi az, ami túl sok? hogyan nevelem bele azt a gyerekbe, hogy ne áldozzon mindent föl olyan emberekért, akik eléggé minimális erőfeszítésekre hajlandóak csak érte?
volt egy programja, amit már hetek óta szerveztünk, eléggé nyögvenyelősen ment, rengeteget feszültem miatta, különböző negatív mozik mentek a fejemben. ha rólam lett volna szó, biztosan ejtem az ügyet, de a lányom nagyon ragaszkodott hozzá, és én rendes apuka akartam lenni, ezért a saját határaimat feladva belementem olyan kompromisszumokba, amitől nagyon nem éreztem jól magam.
rengeteg stresszelés és szorongás után végre megszületett nagyjából a terv a várva-várt playdate-re. nem sokkal a találkozó leszervezése után azonban a gyermek jól belázasodott.
a következő két nap szobafogsággal telt és a feleségemmel felváltva tudtuk csak elhagyni a lakást a januári tavaszba. így szép a szabadság, nemde?! bár ez még mindig jobb volt, mint amikor tenerifén az egyhetes februári nyaraláson lett bárányhimlős a lelkem…
de mi ebből a tanulság? nem, nem az, hogy használjatok fogamzásgátlót. nekem ez egy jó tanítás volt arra, hogy mennyit vagyok képes feleslegesen idegeskedni, szorongani. a legtöbb dolog, amitől nagyon tartok valószínűleg soha nem fog bekövetkezni.
miközben alapvetően stratégiai gondolkodó vagyok, és szeretek előre felkészülni bizonyos helyzetekre, emlékeztetnem kell magam arra, hogy sokkal több ismeretlen van az élet képletében, mint azt én szeretném és ez ellen nincs mit tenni. a legjobb taktika az elfogadás és a derű.
azért persze a határaink egészséges meghúzása és megtartása sem egy haszontalan készség, ami a magánéletünkben sokszor jóval nehezebben megy, mint a munkahelyen. a január 22-én induló csoportos coaching programomban rengeteget tanulhatsz magadról, és kézzelfogható eszközöket kapsz ahhoz, hogy egy olyan életet alakíts ki, amiben jól érzed magad. a tanfolyamon megszerzett tudás már önmagában is értékes, de a csoportmunka, a támogató közeg, a házi feladatok és a gyakorlatias megközelítés az, ami segít neked a változtatásban.
még van pár hely a limitált létszámú kis csoportban, ahová már jelentkezett egy volt egyéni kliensem, aki amúgy internethíres. szeretnél te is részt venni? részletek és regisztráció a honlapomon.
írj rám, ha bármi kérdésed van, segítek eldönteni, neked való-e a program!
podcast
először is egy szolgálati közlemény: a heti hírlevél audió változatát idén átköltöztetem a bezzeg a svédek!? podcast csatornájára, ami amúgy is a HAC tudatalattija és játszótere, így nem fojtom meg a túl sok tartalommal azokat, akiket csak a hagyományos - általában két hetenként megjelenő - halottnak a coach epizódok érdekelnek.
ezen a héten a csoportos coaching programon tanított asszertív kommunikációval kapcsolatos epizód jelent meg a HAC-on: “zsarolás vs. asszertivitás” címmel.
azt taglalom, hogy mi a különbség az önérvényesítő kommunikáció és az érzelmi zsarolás között, az adás második felében a hallgatók bölcsességét is megosztom a témában. rengeteg jó meglátást hoztatok, köszönöm.
játék, alkotás (?)
kevés podcast van, aminek minden egyes epizódját meghallgatom, de a viclondoban ilyen. Nyics Viktor már szerepelt a HAC-ban 2022 februárjában, a 086. epizódban, melynek címe menekülés a magyar show bizniszből és régóta követjük egymás munkásságát a stockholm-london tengelyen.
a zenebonai című legfrissebb adásában vic bemutatja az egészen elképesztő suno.ai alkalmazást, amely szöveges prompt alapján készít zenét. azonnal rácuppantam a cuccra és én is elkezdtem vadul játszadozni vele. egy tök jó szülinapi köszöntő nótát generáltattam a feleségemnek girl punk band stílusban, aminek rendkívül örült, és napokig a refrént dúdolgattuk röhögve: “Dóri, negyven éves lettél, hurrá!”
tudom, hogy rengeteg etikai, szerzői jogi és kreatív dilemmát felvet ez a generatív AI forradalom, de egyrészt vicces játszadozni, tanulni a legújabb eszközöket, másrészt fontos is lépést tartani a technológiával, ha nem akarunk haszontalanná válni a bolygón.
nyilván nincs ezeknek a zenei műveknek akkora sportértéke, mint egy valódi ember által alkotott műnek, nem is tartom túl értékesnek, de azért az tök vicces, hogy percek alatt össze tudsz dobni akár egy podcast főcím zenét is a kedvenc podcastedhez ;)
Viktor már megtette ezt (ha hallani akarod, akkor keresd meg ennek a hírlevélnek a hangos változatát a bezzeg a svédek podcast csatornán), és arra kérlek téged is kedves olvasó, hogy alkoss te is HAC főcím zenéket, ha van kedved. jó móka lesz, majd küldd el nekem én meg beteszem az adásba!
na jó játszadozás kívánok neked, és ne felejts el időben regisztrálni a január 22-én induló csoportos programba!
addig is a legjobbakat
andrás