HH141 😃 boldogságtudomány
menedzserbetegség és antiszociális médiák
szia kedves olvasó!
remélem jól vagy, miközben engem utolért a héten a férfi-influenza. volt egy (mély)pont, amikor azt hittem, hogy nem is leszek képes megírni az aktuális hírlevelet, mert az agyam teljesen el volt foglalva a különböző fájdalmaimmal. ha meghallgatod ennek az írásnak az audio változatát a bezzeg a svédek podcast csatornámon, akkor azért a darth vader hangomból lejön, hogy még nem vagyok százas.
ismered a menedzserbetegségnek azt az arcát, amikor az immunrendszered extra erőfeszítéseket tesz azért, hogy befejezz egy projektet, elérj egy fontos munkahelyi célt, majd amikor eljön a megkönnyebbülés ideje, akkor azonnal visszakéri a szervezet azt az extrát, amit beleadott és jól lerobbansz?
nekem hétfőn indult a ‘mindfucktól a mindfulnessig’ csoportos coaching programom, örültem, hogy már nem kell kampányolnom tovább és végre azzal foglalkozhatok, amivel szeretek: emberekkel és nem az eladással.
láss csodát, keddre le is robbantam szépen. előtte az egész ünnepi időszakot és a január elejét végigpörögtem miközben körülöttem mindenki coviddal és egyéb nyavajákkal küzdött - ezek szerint elég volt az immunrendszeremnek a túlórából.
boldogságtudomány
megjelent a napokban egy érdekes podcast adás the science of happiness címmel (érdekességképpen megjegyzem, hogy ez volt a berkeley-s munkahelyi mental health képzésem elnevezése is), amiben Robert Waldinger igazgató beszél a Harvard Study of Adult Development-ről, a világ leghosszabb ideje futó boldogságkutatásáról, amely 1938 óta zajlik. a tanulmány azt vizsgálja, hogy az amerikaiak hogyan tapasztalják és értik a boldogságot, és hogyan változott ez az idők során.
a tanulmány eredményei szerint a közeli kapcsolatok a családdal, barátokkal és társasági körökkel szorosan összefüggnek a boldogsággal. "a személyes kapcsolatok érzelmi stimulációt teremtenek, ami automatikusan javítja a hangulatot, míg az elszigeteltség rontja azt".
a tanulmány alátámasztja azt a tézist, hogy az eredetileg az embereket összekötni hivatott social media platformok éppen az ellenkezőjét teszik ennek a küldetésnek és használatuk a jólétünk határozott hanyatlásához vezet.
érdemes megjegyezni, hogy a tanulmány eredményei nem korlátozódnak az amerikaiakra, hanem mindenkire érvényesek. a tanulság, hogy a közeli kapcsolatokba való befektetés, az optimizmus és a nagylelkűség gyakorlása lényegesen boldogabb élethez vezethet.
te hogyan gyakorolod ezeket? végignézed az ismerősöd facebook/instagram/tiktok stb. profilját vagy belájkolod a XY mozgalom/háború áldozatait támogató kezdeményezést, megváltoztatod a profilképed az aktuális demonstrációnak megfelelően (ukrán zászló, indexszel vagyok, pedagógusokkal vagyok)?
vagy a való világban valódi kapcsolatokat teremtesz és ápolsz, valódi segítséget nyújtasz abban a kis közösségben, ahol élsz?
mélyülj el egy percre és válaszold meg magadnak ezt a kérdést: ki az aki fontos számodra és már rég beszéltetek?
írj rá most, hívd el egy kávéra!
podcast
a héten nem volt HAC, igyekszem visszaállni a fenntartható kéthetenkénti megjelenésre, viszont a bezzeg a svédek csatornán fokozott az aktivitás. ennek az áll a hátterében, hogy intézem a hazaköltözést budapestre és hát sokkoló felfedezésekre jutok, melyeket muszáj vagyok feldolgozni a lelki és mentális egészségem megőrzése és a hallgatók informálása/szórakoztatása érdekében.
az eheti részben egy online ikea-s kalandozás kapcsán válok magyar kisnyugdíjassá és teszek fel néhány feszítő kérdést.
hallgasd meg a kedvenc podcast lejátszódon és iratkozz fel további kalandokért, illetve a heti hírlevél audió változatáért!
zene és kép
múlt pénteken végre eljutottunk a kedvenc stockholmi galériánkba, a fotografiska múzeumba, ahol még február 4-ig megtekinthető a hiphop 50 évéről szóló fotókiállítás.
nekem elég demokratikus az ízlésem, a depeche mode-tól indulva a the cure-on és a U2-n keresztül eljutotttam az elektronikus zenék világába és a hiphoba, de valahogy leginkább a most ünneplő stílus áll hozzám a legközelebb lelkileg, ami már régen nem csupán a zenéről szól.
nagyon inspiráló, ahogyan a 70-es, 80-as évek new yorki gettójában a totális erőforráshiány kellős közepén kinőtt egy teljesen új kultúra, ami újrahasznosította azt, ami kéznél volt. a csődben lévő város szegényebb negyedeiben (bronx pl.) nem volt pénz az iskolai hangszeres oktatásra, így az ottani fiatalok a rendelkezésükre álló lemezekből kreáltak új zenéket.
egy kis coachingolós kérdést közbevetek, ha van kedved gondolkodj el rajta:
neked a jelenlegi életedben van olyan terület, ahol kevés erőforrás áll rendelkezésedre, mégis szeretnél előbbre jutni? milyen kreatív módon tudnál a meglévő körülmények közepette egy más megközelítéssel elindulni a változás útján?
amúgy a legnagyobb vágyam utazási célpont tekintetében egyébként NY, de sajnos én a 80-as években szeretném meglátogatni az 5 borough-t. ehhez időgépre is szükségem lesz. addig is az említett kiállítás eléggé megtette a hatását.
a fotókon kívül graffitik, installációk és pusztító zene is volt a múzeumban, melynek playlistjét itt megosztom veled:
ezzel kívánok jó hétvégét és kellemes ritmusra bólogatást. éljen az 808!
üdv
andrás