szia kedves olvasó!
remélem jól vagy, és élvezed a tavaszt! itt stockholmban még a szürkeség az úr, a héten alig láttunk napot, és keddre jeges széllel visszatért a fagy. ez a 13. telem svédországban és igazából sosem tudtam hozzászokni ezekhez a borzalmakhoz. tudom, hogy minden azon múlik, mit gondol az ember egy adott élethelyzetről, de sajnos én nyomdafestéket nem tűrő káromkodásokat hallok a fejemben, amikor reggel elhúzom a függönyt vagy éppen kilépek a téli hidegbe április elején.
de nem időjárásjelentéssel akarom rabolni a drága idődet, ó nem! mesélnem kell arról a jelenségről, amit nagyon sok egyéni kliensemnél megfigyeltem - még a legfelsőbb vezetők sem mentesek ettől a gondolkodásmódtól.
gyakran visszatérő motívum egy kiégés során, hogy több évtizedes teperés, másokról való gondoskodás, felelősségvállalás mindenért, a saját igények teljes figyelmen kívül hagyása után eljön a krízis, falba szalad az ember, elveszíti a teljesítőképességét és így szól:
“ha nem vagyok hasznos, akkor kudarc az életem, szart sem érek”
ilyenkor általában megkérdezem, hogy mit mondana a kliensem egy hasonló helyzetben lévő barátjának? erre a válasz természetesen sokkal megengedőbb, sokkal támogatóbb. ilyeneket szoktak mondani, hogy “kimerültél, pihenésre van szükséged” vagy “nyugi, nagyon szeretünk, minden rendben lesz, adj magadnak egy kis időt”.
de magukkal szemben hiperkritikusak és elfogadhatatlannak tartják azt, hogy nem csinálnak semmi fontosat, nem válnak az adott pillanatban senki hasznára éppen.
nagyon messzire vezet ez a hozzáállás, ami teljesen embertelen. mi nem valamilyen célszerszám vagyunk, speciális funkcióra kifejlesztett gép, hanem emberi lény. ami önmagában véve értékes.
a büntetőtörvénykönyv is súlyos szankciókkal védi az emberi életet, az emberi méltósághoz való jogot függetlenül attól, hogy az áldozat éppen rákkutató orvos vagy pénztáros a boltban, netán hajléktalan munkanélküli.
mennyire fel lennél háborodva, ha egy társadalmilag kevésbé hasznos ember életének kioltása kisebb büntetést vonna magával, mint egy atomtudósé, igaz?
hadd idézzek egy rövidet Edit Éva Eger: a döntés című könyvéből!
“az élet értelmére vonatkozó kérdés azt feltételezi, hogy az életnek önmagában nincs
értéke, hanem csakis annak van, amit az élet szolgál. ám az élet megjelenik, itt van, értékes, mégpedig csakis azért, mert itt van, nem más miatt. önmagában értékes, ez a véleményem.
az élet értelmére csak az kérdez rá, aki nem kötött békét önmagával.”
itt az idő, hogy te is békét köss önmagaddal (ha kell, menj el terápiára, az sokat segít ebben) és megengedd időnként, hogy haszontalan legyél, hogy ne szolgálj semmilyen célt. érdemes ezt akár le is írnod magadnak…
podcast
múlt héten csak egy rövid HAC szösszenettel jelentkeztem, amelyben kifejtem, hogy miért öngól, amikor egy vezető a legrumlisabb időszakban lemondja a coaching ülést.
tudom, hogy nem a segítő szakember körül forog az élet, de van 1-2 érvem a fenti állítás mellett.
hallgasd meg ott, ahol podcasteket szoktál hallgatni. amennyiben kedvet kapsz, és szeretnél coaching-ra jönni hozzám vagy vezetőtámogatásra van szükséged, akkor írj rám bátran, mert felszabadult egy kis kapacitásom, így heti 1-2 új klienst még tudok fogadni! (bővebb info a honlapomon)
ha nem elég a fülednek az 5 perces HAC epizód, akkor hallgasd meg Brené Brown újjáéledő podcastjának az első epizódját, amelyben nagy kedvencem, Esther Perel a vendég.
végre ez a két nagyon okos és befolyásos nő is elkezdtek arról beszélni a nagy nyilvánosság előtt, hogy a technológia, a social media hogyan teszi tönkre az emberi kapcsolatainkat, a mentális egészségünket. már régóta foglalkoztat engem ez a téma, és örülök, hogy végre beemelik a mainstreambe ezt a krízist. változtatnunk kell, nincs mese:
amúgy a fent ajánlott unlocking us epizódhoz kapcsolódóan itt van két korábbi HAC adás, ha még nem hallottad őket.
az 054. epizódban a techben dolgozó designer barátommal, Deák Józseffel már 2020-ban arról beszéltünk, hogyan tették tönkre az internetet és csaltak függőségi helyzetbe minket a világ leggazdagabb cégei.
a most januári adásban pedig Brené Brown kiégése kapcsán osztok meg veletek néhány tanulságot:
na akkor most már van mit hallgatni az április 10-én megjelenő nagy beszélgetős új HAC epizód megjelenéséig, ugye?
további okosodás
a múlt héten egy szuper írás jelent meg a technológia káros hatásaival kapcsolatban. érdemes elolvasni ahogy Ted Gioia gyönyörűen levezeti, hogyan tettek minket függővé a social media platformok, és miként akadályoz meg minket az okos telefonunk attól, hogy akár egy fél percre is a saját gondolatainkkal legyünk. nagyon erős cikk angolul itt.
film
kijött a disney+on Taika Waititi legutóbbi filmje a next goal wins, amit múltkor nem tudtunk pesten a gyerekkel megnézni moziban, mert 18+os (persze csak Magyarországon). húsvét hétfőn végre bepótoltuk a dolgot, és nagyon tetszett a 12 évesnek a viccesen inspiráló történet, amely valós eseményeken alapszik. ezt a könnyed szórakozást ajánlom neked is kedves olvasó a fenti súlyosabb témák után levezetésként.
ja, és nem kapott kedvet a gyerek a nemváltoztatásra a film láttán…
na ennyi voltam mára, köszönöm a figyelmed.
üdv
andrás