HH152 💀 mind meghalunk
szia kedves olvasó!
képzeld a héten volt a szülinapom, de valahogy sosem szerettem ünnepeltetni magamat ilyenkor. megfigyeléseim szerint két csoportba sorolhatók az emberek szülinap-ügyben. az első brigádban azok vannak, akik szabadnapot vesznek ki az évfordulóra, különleges programot szerveznek maguknak, kényeztetik magukat, legtöbbször imádják a meglepetéspartikat.
én a másik csoportba tartozom. olyannyira, hogy anno amikor a 40. szülinapomra a barátaim a feleségem bevonásával meglepetésprogramot szerveztek nekem, akkor majdnem idegösszeomlást kaptam - mondjuk akkoriban a mentális egészségem amúgy sem volt a topon.
na mindegy, beléptem az utolsó 4-essel kezdődő életévembe (hacsak meg nem érem a 400-at, mint yoda mester), és abszolút érzem magamban az erőt az újrakezdéshez budapesten. olyannyira, hogy azon is elgondolkodtam, az ötvenedikre talán mégis kéne szerveznem valami bulikát. majd meglátjuk…
meg azon is elgondolkodtam, hogy már nincs sok hátra - ebben a gondolatmenetben az is megerősített, hogy éppen a szülinapom előtti nap halt meg egy velem kb. egykorú rokonunk. sad story, de enélkül is egyre többet gondoltam az öregedésre, az elmúlásra.
sokan nem olyan szerencsések, hogy egészségben megöregedjenek - a kedvenc svéd pop előadóm, Laleh is megmondta: some die young
te gondolkodtál már azon, hogy a körülötted lévő emberek az életedben nem lesznek veled örökre? hogyan viselkednél a szüleiddel, a tesóddal vagy a jó barátoddal/barátnőddel, a pároddal, ha tudnád, hogy már nincs sok hátra neki?
akkor is mérges lennél rá azért, mert nem olyan, mint amilyennek te szeretnéd, hogy legyen vagy esetleg elfogadnád őt olyannak, amilyen és szeretnéd türelemmel?
elárulok egy nem túl nagy titkot: mindannyian halálos betegségben szenvedünk - úgy hívják, hogy ÉLET. érdemes erre emlékeztetni magunkat, és ennek megfelelően létezni a kapcsolatainkban, a világban.
podcast
amúgy gyanús, hogy tényleg öregszem. a 20 éves eurovíziós dalfesztivál-néző karrierem során most először akadtam ki a műsorra, amiben nekem túl sok volt sok minden. készítettem is az műsor másnapján egy adást még a PTSD hatása alatt. nem szabad olyan témákról beszélgetni kultúrkörökben manapság, amelyeket behozok a bezzeg a svédekbe, pedig pont, hogy szerintem beszélgetnünk kéne a változó normákról, arról, hogy hol van az a pont ahol mindenki jól érzi magát kortól, nemtől (gendertől), szexuális orientációtól, vallási és nemzeti hovatartozástól függetlenül?
ha nem láttad az eurovision-t, akkor lehet, hogy nehezebb lesz ehhez az epizódhoz kapcsolódni, de azért ideteszem.
könyv
jujj de jó könyvet olvastam! kortárs magyart, amiben végre valaki irodalmi szinten megfogalmazza a külföldön élő magyar kérdéseit, problémáit. mondjuk ezen kívül erotika is van vastagon Görcsi Péter első regényében, ami leginkább Knausgård harcom sorozatának magyar változata - és ezt bóknak szánom.
olvasd el te is a várni a 29-esre című autofikciós fejlődésregényét, amely tele van generációs tapasztalatokkal, közéleti és személyes sorsfordulókkal.
nyárra készítek egy részletesebb könyvajánlót is a podcast csatornára - annyi fontos szöveget gyűjtöttem ki belőle, amit mindenképpen hallanod kell!
sorozat
régi kedvencem tért vissza a 3. évaddal. a hacks új részei hetente jelennek meg az hbo-n, de mintha a netflixre is kitették volna a sorozatot. ebben a sötét humorú vígjátékban, egy különös, nem teljesen egészséges tanítvány-mester kapcsolatot láthatunk kibontakozni.
nagyon jól megírt karakterek, jó poénok, betekintés a sztárelőadók, a komikusok világába. nagyon megszerettem az egészet és az új évad továbbra is hozza a megszokott magas színvonalat. nem véletlenül jelölték egymillió emmy-re…
mixtape
még a 45. szülinapomra összeszedtem egy playlisten azokat a dalokat, amelyek az életem soundtrackjét adják. eléggé monokultúra, de azért megosztom idén is.
ennyi voltam mára, múltkor tévesen kívántam kellemes pünkösdi hosszú hétvégét, de most már tényleg itt van, úgyhogy élvezd az életet, hajrá!
andrás