HH153 🎆 F*CK FOMO #YOLO
szia kedves olvasó!
hogy vagy? észrevetted, hogy kettőt pislogsz, és itt a nyár? én már ezerrel készülök a költözésre, nagyon felgyorsultak az események. csak kapkodom a fejem, és várom már, hogy gödön a teraszon a távolba meredve reflektálhassak arra a rengeteg változásra, amiben jelenleg nyakig állok.
ha hallottad a múlt heti HAC podcast epizódot, akkor most biztos összezavarodtál, mert abban azt mondtam, hogy már hazaköltöztünk. nos történt egy kis baki, elnézést! eredetileg június 19-re terveztem ‘a tettes mindig visszatér a helyszínre. de miért?’ című önelemzést.
felvettem az anyagot, beidőzítettem, majd néhány nap múlva rögzítettem egy nagyon mély, szuper beszélgetést egy régi barátommal, dr. Kulhay Eszterrel (privátban nem hívom doktornéninek), aki már 15 éve él dániában, ahol főként traumatizált bevándorlókkal dolgozik terapeutaként. a jövő szerdán megjelenő adásban személyes élményeinken keresztül azt próbáljuk megfejteni, hogy miként tud fejlődni az ember külföldön, milyen új szupererőket találhat meg önmagában, milyen nehézségekkel találkozhat és ezek leküzdése hogyan segítheti az önazonos működésmód elérését.
a felvétel után úgy gondoltam, élek a műsorváltoztatás jogával, mert a ‘tettes mindig visszatér …’ rövid epizód sokkal jobb a nagy beszélgetés felvezetőjeként, mint utána - csak elfelejtettem, hogy a bevezetőben úgy beszélek, mintha már pesten lennénk. sorry még egyszer, megtréfált az időgép.
és sorry azért is, hogy most - érthető okokból - sokat foglalkozom a külföldi léttel, a hovatartozással, de a HAC már a kezdetektől fogva egy személyes projekt volt, és ez nem változott 5+ év alatt.
mindkét fent említett podcastban vadul keresek egy Popper Péter idézetet és a közösség erejének köszönhetően meg is lett (köszönet érte a kultúr sufni Istijének, aki megírta nekem a megfejtést). hogyaszongya:
“odaérkezésem után elpanaszoltam neki, hogy otthon naponta hússzor is olyasmi történik velem, ami megtámadja belső egyensúlyomat. itt meg minden segíti. de nem szólt egy szót sem. hanem mielőtt továbbutaztam, búcsúzáskor megkérdezte:
– akar itt maradni? lehet...
– nem, én hazamegyek európába.
felfénylett az arca az örömtől. – nagyon jó. látja, ha ittmaradna, tudnám, hogy semmit sem értett meg abból, amire tanítottuk. ha otthon nem találja meg a saját szellemi útját, itt is hiába keresné.”
Ricsi (a 085. fantasztikus HAC adás vendége) is küldött nekem idevonatkozó idézetet:
az ember kommunikatív lény. ott a hazája, ahol legjobban érti a nyelvet, s a legpontosabban tudja kifejezni magát. ott a hazája, ahol a grammatika logikai világa, a vers, a próza, a táj, a szokások legközelebb állnak hozzá. ott a hazája, aminek a nyelvén álmodik és számol. ahol a legjobban orientált az élet dolgainak elintézéséhez. ahol az ízek igazi ízek. ahol a halottai fekszenek.
amúgy több helyen is ír erről a témáról, még jöhet további idézet is, ha megvan valakinek, köszi!
a külföldre költözés témánál maradva hadd osszak meg veled egy felismerést, amelyet egy múlt heti coaching ülés alkalmával tettünk! nagyon sokan pontosan és hosszas részletekbe menően meg tudják fogalmazni, mit utálnak magyarországon, mi elől menekülnek nyugatra, viszont arról a költözés előtt kevesen gondolkodnak, hogy mit szeretnének megtapasztalni külföldön? mármint pozitívan megfogalmazni, és nem csak elintézni annyival, hogy nem legyen minden olyan szar, mint otthon.
nagyon fontos kialakítani egy képet a fejünkben arról, hogy hogyan szeretnénk élni az új világban? mitől fogjuk jól érezni magunkat? mire lesz szükségünk, hogyan fogjuk elérni a céljainkat és honnan fogjuk tudni, hogy elértük azokat?
a legtöbben évekig pörögnek lelkesen a kiköltözés után, hogy megteremtsék az egzisztenciájukat, de amikor ez összejön, akkor beüt az üresség érzése. most hogyan tovább? elértem azt, amit szerettem volna, de mégsem szabadultam meg a démonaimtól (lásd a fenti Popper idézetet).
emlékszem, amikor a stockholmi életem kb. 2. évében megütött ez az érzés, amit meg is írtam a bezzeg a svédek blogon anno két részletben, de persze meghallgathatod ezeket podcast formátumban is:
kitartást neked kedves olvasó/hallgató, nyáron lesz még 2-3 adás a külföldre költözéssel kapcsolatban, aztán megyünk tovább a munkahelyi őrületek világával és remélem ősztől sokkal aktívabban tudok majd a podcast köré szerveződő közösséggel - immáron élőben - kapcsolódni, építeni veletek valami jót! addig is stay tuned…
FUCK FOMO
a minap látom az összes social media csatornán, hogy emberek vadul postolnak a puskás ferenc stadionból büszkén, hogy ők OTT vannak. nem esik le, mi ez az esemény, miért fontos ott lenni, érzem, hogy kezd bennem egy kis feszültség felépülni, vajon miről maradtam le? (#FOMO)
aztán másnap rájöttem, hogy azahriah koncert volt, abból is az első. telt ház, jár a taps és én azonnal megnyugszom. de jó, hogy ez nem izgat engem. írtam is gyorsan egy hamar felkapottá vált szösszenetet storyba, hogyaszongya:
“képzeljétek, tegnap nem voltam azahriah koncerten! tök jó volt.”
de ezt nem pusztán trollkodásból mondom, már fiatalon is nyomtunk ilyesmiket. tán 1995-ben a pipa utcai kronenbourg sörözőben alapoztunk az esti közgáz pincés bulira augusztus 20-án. amikor eljött a szent tüzijáték pillanata, akkor még a pincérek is kicsődültek a sarokra, hogy láthassák az égbe puffantott csilliókat, de mi bent maradtunk a kiürült pincehelyiségben és a tévén követtük csak az eseményeket a barátaimmal.
mindeközben elöntött valami elégedettség. nem tudtam akkor félrészegen megfogalmazni, hogy mi ez, nem ismertük a FOMO kifejezést, de mégis át tudtam érezni a #JOMO-t, a joy of missing out-ot, azt, hogy nem kell valami tömegnyomásnak engedelmeskednem, azt, hogy élvezhetem az életem a saját igényeim és szabályaim szerint, a saját tempómban.
főleg a mai világban nagy érték ez, ahol ezer csatornán ömlik rád, hogy hol lehetnél, mit csinálhatnál éppen, ha nem lennél olyan kis lúzer, hogy csak a telefonodat görgeted ahelyett, hogy kihúznál egy nagyon fontos tételt a végtelen bakancslistádról.
de ne aggódj, hunyd le a szemed, vegyél egy mély lélegzetet és élvezd a pillanatot, hogy szabad vagy, nem vágysz arra, hogy máshol legyél! #YOLO
sorozat
mondanám, hogy a végére ajánlok egy könnyed sorozatot, de a life & beth a disney+on valójában egy vígjátékba oltott dráma, amiben a főhősnő a súlyos flashbackjein keresztül próbálja 40 körül megérteni, hogy miért ennyire elcseszett az élete.
nagyon szép pszichológiai dráma ez valójában, szórakoztató elemekkkel és még akkor is jó szívvel ajánlom, ha nem vagy nagy rajongója Amy Schumernek (mint én sem).
ennyi voltam mára, köszönöm a figyelmed és jó hétvégét!
üdv
andrás