HH155 ⚠️ under construction
itt vagyok pesten, de még érkezem
szia kedves olvasó!
remélem jól vagy! nekem voltak már brutál időszakok az életemben, de az elmúlt 2-3 hétről nyugodtan kijelenthetem, hogy eléggé megterhelőre sikeredett. na de mit várjon az embör, ha családostul országot vált, igaz?
nem panaszkodni jöttem ide, én kértem a pofont. százszor, ezerszer hallottuk már, hogy a csoda a komfortzónán kívül történik, és hiszem azt, hogy az egész családunknak ez egy fejlődési lehetőség, ha megugorjuk a budapestre költözés akadályait. persze nem mindegy, hogy mennyire kerül messze az ember a komfortzónájától, mert el lehet távolodni attól oly vészesen is, hogy már megérkezünk a pánik zónába - amiről kevés motivációs guru beszél, pedig van ilyen is.
ráadásul a fejlődés nem akkor történik meg, amikor a komfortzónádon kívül vagy és küzdesz, mint malac a jégen, hanem, amikor vissza tudsz térni a komfortzónádba töltődni, reflektálni, beépíteni a vadonban szerzett tapasztalatokat.
egy országváltásnál az egyik kihívás az, hogy nem létezik még a komfortzóna az új helyen, azt is meg kell teremteni. ezen dolgozunk ezerrel mostanság, és amíg nincs hol feltöltődnöm, addig nem érzem azt, hogy megérkeztem, de azért jó, hogy itt vagyok az ismeretlen ismerős szülővárosomban.
rituálék, lezárások
sokszor halljuk, hogy mára a legtöbb rituálé kiveszett az életünkből, pedig ezeknek fontos szerepe volna különböző jelentős élethelyzetekben.
több egyéni coaching kliensemmel is megállapodtunk már abban, hogy egy fontos életszakasz lezárását jelölje meg emlékezetes módon, ezzel is segítve a feldolgozást, a továbblépést.
mindenkinek más az ízlése, van, akinek például az jön be egy rossz munkahelyről való eljövetelnél, hogy elássa a beléptetőkártyáját (magyarul bedzs). más jobban szereti a tüzet a földnél, neki érdemes a lángokba hajítani a lezárandó életszakasz szimbólumát. van, aki a víz tisztító erejében hisz, neki marha jó lehet behajítani egy hídról a dunába (vagy a helyi lehetőségeknek megfelelő vízbe) az adott tárgyat vagy az is lezárást hozhat, ha bármilyen módon elpusztítjuk az adott dolgot.
a lányom mit sem tudott ezekről, ösztönösen mégis azt mondta, hogy ha sikerül a héten a nyelvtan, irodalom meg a töri különbözeti vizsgája a magyar suliban, ahová már felvették amúgy (minek van ilyen vizsga eleve? erről majd talán a bezzeg a svédeken bővebben), akkor ünnepélyesen kihajítja az ablakon a jegyzeteit.
jelentem nagy örömmel, hogy tegnap elérkezett ez a pillanat:
mostantól kezdődhet a jól megérdemelt vakáció (neki).
és neked kedves olvasó van valami, amit jó lenne egy hasonló rituáléval lezárni az életedben?
podcast
a héten adtam magamnak egy szabadnapot, amikor terápiás-hobbi-jelleggel mikrofont ragadtam, és elmeséltem a költözés felszíni és mély történéseit. ha érdekel az utam, akkor hallgasd meg a bezzeg a svédek podcast legfrissebb epizódját, melynek címe: “helló nemturiszt”
jövő szerdán egy nagy beszélgetés érkezik a HAC csatornára Bitay Andi kommunikációs szakemberrel, amiben az lesz a téma, hogy hogyan ne bolondulj meg a közösségi médiától vállalkozóként, kontent kreátorként. STAY TUNED, iratkozz fel a műsoraimra ott, ahol podcasteket szoktál hallgatni, hogy nem maradj le az új adásokról!
ajánló
érthető okokból hetek óta nem néztem se filmet, sorozatot, se nem tudtam olvasni, de mégis tudok mit ajánlani. az offline életet!
az új lakásban egy hete nincs wifink és ez teljesen új dimenziókat nyit meg ebben a FOMO uralta világban. előszedtem a régi DVD gyűjteményemet, amelyben rengeteg remek koncert felvétel van, no meg a CD-imet és ezeket pergetem este holtfáradtan üveges tekintettel. teljesen más tempó, más életérzés. próbáld ki te is, ha van kedved!
ja és még egy programajánló a valódi világban: elkészült a városligetben a KRESZ park felújítása és annyira, de annyira frankó lett, hogy oda el kell vigyed a gyerekedet bringával - ha van!
mozi
lapzárta előtt még eljutottunk moziba is - nem lehet folyamatosan csak dolgozni. nagyon aktuális volt a 12+ éves leánygyermekkel megnézni az inside out 2. részét a pixartól. iszonyatosan jó pszichoedukációs film, van benne szó a kamaszkor őrületéről, szorongásról, önszeretetről, elfogadásról, barátságról és még szórakoztató is, nem szájbarágós felnőtteknek sem, inkább kedvesen vicces. jó volt néhány kulcsjelentnél egy nagy puszit nyomni a gyerek pofájára. nézd meg te is, nem kell hozzá gyerek sem!
na ennyi voltam mára, jó hétvégét!
üdv
andrás