HH159 🍂 mit hoz az ősz?

te már várod?

szia kedves drága olvasó!

létezik, hogy tényleg vége a nyárnak? mondjuk nekem elég sűrű volt, a teljes életünk felfordult a hazaköltözéssel, most már csak várni kell a hatást. sokan kérdezik (tényleg), hogy milyen újra magyarországon élni, de mindenkinek azt mondom: nem tudom. furcsán néznek rám, pedig az a helyzet, hogy az elmúlt 12 nyarat nagyjából nagyon hasonló formátumban ugyanígy a budapest-göd tengelyen töltöttük, mint most. tehát eddig nincs sok különbség, a költözés ténye valószínűleg akkor fog valósággá válni, amikor nem megyünk vissza stockholmba augusztus végén és elkezdődik a gyereknek a magyar suli, nekem meg beindul a sűrű őszi munka szezon, ahol már most látom, hogy nagyon sok céges megbízásom lesz/van, színpadon leszek az októberi HR fest-en az akváriumban - ez a szakmai pezsgés sok szempontból szívet melengető, hiszen ezért is szerettem volna itthon lenni. 

remélem kedves olvasó, hogy te tudtál nyaralni, nekem volt szerencsém 18,5 napot egyben pihenni a rengeteg pakolás, változás, meló után és azt hiszem, hogy amennyire csak lehet felkészülten várom az új életünket. kellemes érzés, hogy lekerült rólam a korábbi nyomás, hogy a pesten töltött nyaralás során mindenkivel találkoznom kell, és szoros időbeosztás alapján rohangálok jobbra-balra. mivel kitágult az magyarországi időhorizont, a megszokottnál sokkal kevesebb baráttal, rokonnal töltöttem időt eddig - volt időnk magunkra, intenzíven együtt töltött 2,5 hónap áll a kis családom mögött. 

szokták mondani, hogy a hozzád legközelebb álló 5 ember átlaga vagy, azaz a környezeted jelentősen meghatározza, kivé válsz.

gyerekként adott, hogy milyen családban nevelkedsz, de a felnőtté válás szabadságának egyik legnagyszerűbb gyümölcse az, hogy te döntöd el, kivel alapítasz családot, s azt hogyan működteted. ez persze néha nem annyira édes, mint az ember szeretné, de az vitathatatlan, hogy a jólétedet nagyban meghatározza, kikkel és hogyan élsz együtt.

arról viszont kevesen beszélnek, hogy mennyire fontos az is, miként - viccesebben megfogalmazva kikkel - tudsz egyedül lenni? 

tényleg szuperül ment nekünk ez a hazaköltözés, hangoztattam is a feleségemnek, hogy ennél jobban szerintem képtelenség lett volna lehozni a projektet, de a nyaralás végére iszonyatos erős vágy ébredt bennem arra, hogy egyedül legyek. 

kint voltunk a nyaralóban, a teraszon ülve a dunát néztük, amikor a reggelinél bedobtam a témát, hogy én haza vágyom a lakásba, hogy magamban lehessek. elkezdtünk arról beszélgetni, hogy ki, mit szeretne. a leghatározottabb a gyerek volt: ő gödön akart maradni a barátokkal. akkor tudtam, hogy jól működik a családunk, amikor a 12,5 éves teljes lelki békével felvetette: “akkor te menj haza, mi pedig itt maradunk”. 

így is tettem, s később a feleségemmel történt telefonbeszélgetés kapcsán kiderült, hogy neki is baromira jól esett egyedül maradnia (a gyereket ilyenkor estig nem látjuk, mert bandázik az üdülőtelepen). hálásak voltunk egymásnak azért, hogy önmagunkkal tölthettünk időt. 

szóval a kapcsolataink minőségét az is meghatározza, hogy mennyire tiszteljük egymás egyedüllétre vonatkozó igényét. az egyik asszertív alapjog így szól: “jogod van az egyedüllétre. nincs jogod másoktól zokon venni, ha időről időre magányba akarnak vonulni.”

ha nem lehettem volna magamban, akkor nem tudtam volna összecsomagolni e nyár sűrű emlékeit, és ez a hírlevél sem született volna meg. te mikor töltöttél utoljára minőségi időt együtt magaddal?

podcast

a nyár az ismétléseké a HAC-on, ennek szellemében egy szuper 2021-es beszélgetést osztottam meg a csatornán a Z generáció egy inspiráló képviselőjével a kapunyitási pánikról, az útkeresésről. 

a bezzeg a svédeken pedig az augusztus 20-i tűzijáték élményeit dolgozom fel egy égető kérdés felvetésével:

hallgasd meg, ha elég bátor vagy!

könyv

egész nyáron hanyagoltam a képernyőt, éppen hogy csak sikerült végignéznem a the bear 3. évadát, azt is úgy, hogy a kezdeti maraton után az utolsó részekre kiéheztettem magam, direkt késleltetve a beteljesülést.

viszont annál többet olvastam könyveket. az egyik jó élményem Gurubi Ágnes: Szív utca című autófikciós családregénye, ami a transzgenerációs traumákról, mintákról, no meg a girl powerről szól a 20. századi magyar történelem véres színfalai előtt. Orvos Tóth Noémi ajánlója így szól:

“a múlt végül mindannyiunkat utolér. ott visszhangzik indulatos mondatainkban, zátonyra futott kapcsolatainkban, megmagyarázhatatlan testi tüneteinkben. ahhoz, hogy rájöjjünk, a nagyon is mainak gondolt életünket át- meg átszövi az elmúlt idő, el kell kezdenünk az ismerkedést. az ismerkedést anyáink, nagyanyáink, dédanyáink bánataival, örömeivel, szenvedéseivel, veszteségeivel. ezekből, mint apró igazságdarabokból, végül összeállíthatjuk sorsunk képletét. megérthetjük döntéseinket, vonzalmainkat, választásainkat. menjünk vissza a Szív utcába, mert nekünk is van Szív utcánk! kérdezzünk, kutassunk, emlékezzünk, ahogy Gurubi Ágnes teszi ebben a lebilincselő családregényben, ami visz, sodor magával, mintha egy színes, szélesvásznú filmet néznénk. ahogy a múlt, úgy a Szív utca története sem múlik el nyomtalanul. képei, szereplői napok, hetek múlva is felbukkannak, pontosan úgy, ahogyan a legjobb regényekkel történni szokott.”

esemény: HAC piknik a városligetben

a hagyományokhoz híven idén is szeretném, ha találkoznánk, kötetlenül kapcsolódnánk, beszélgetnénk, közösséget építgetnénk. ennek szellemében szeptember 8-án 14:30-tól kerül megrendezésre a városligeti piknik a zöld küllőtől 72 méterre északra a napozóréten. 

hozz pokrócot/ropit/színes italt/gyereket/sárkányt/kutyát/bármit és bárkit.

tudsz italt és ételt vételezni a közeli vendéglátóipari egységből is.

nem lesz komoly program, csak egy kis jégtörő játék, aztán kötetlen beszélgetés. tavaly is nagyon jó volt. gyere! 

addig is a legjobbakat!

üdv

andrás