HH161 📕 legjobban a gondolkodástól féltem

meg a nőktől és az algoritmusoktól

szia kedves olvasó!

hogy vagy? hogy telik a szeptember? sikerült visszarázódnod a hosszúnadrágba és a zárt cipőbe? nekem ez az első őszöm magyarországon 2012 óta, és a sulikezdés napján derült csak ki számomra, mennyire szorongtam amiatt, hogy mit tettem a gyerekemmel, amikor a hazaköltöztünk.

iszonyatos erővel tört fel belőlem a feszültség azon a bizonyos első hétfőn és még mindig egy nyaktörő hullámvasúton ülünk, ahol a minden szuper és a minden a legszarabb szélsőséges mélységei és magasságai között robogunk egy tinédzser hormonviharaival felturbózva. kapaszkodom rendesen, már vízhólyagos a tenyerem, de még mindig nem tudom, hogy mikor lehet majd egy picit lazítani, elengedni a befeszült izmokat és élvezni a szürke hétköznapokat?

addig is sokat dolgozom, intézkedek, alakítjuk az új életünket, amihez meglepően sokat ad hozzá, hogy elkezdtem könyvklubba járni és ennek okán kortárs magyar irodalmat olvasni. legutóbb Horváth András Dezső: legjobban a nőktől féltem c. regényét olvastam, amiben megragadott egy gondolatmenet:

“A coolság Mount Everestjén az operatőrök és a fotósok éltek. Egy zárt kaszt volt. Tökéletes korban születtek, mert az általános elhülyülés következményeként az emberiség visszatért a csecsemőkorba. Vagyis már senki nem olvasott, mert mindenki képeket nézegetett. A technológiai civilizáció elpusztította a Gondolatot, és helyébe emelte a Képet. Nietzsche azt írta, hogy Isten halott. Lehet, hogy ez igaz volt. De valószínűbbnek tűnt, hogy Isten él, csak leszarja Nietzschét, pont úgy, ahogy az emberek leszarták Dosztojevszkijt és a többieket, akik egykoron oldalak ezrein át kutatták az élet értelmét. Az olvasás nem más, mint gondolkodás. Gondolkodni viszont fárasztó, és az embereknek teljesen igaza volt, hogy a képeket választották. Ezért a gondolkodók lesüllyedtek a tenger fenekére, egészen a Mariana-árokig, ami nyolc- ezer méter mélyen volt a víz sötét, háborgó felszíne alatt. A legmagasabb hegy tetejére pedig felmásztak a képkészítők, és lelökdösték onnan Nietzschét, Dosztojevszkijt, és talán magát Istent is.”

erősen rezonál velem ez a vélemény, hogy a kép/videó és a technokrácia elpusztította a gondolatot. nagyon súlyos korban élünk, ahol már nem csupán rissz-rossz zenéket és ronda, ám értéktelen képeket meg deepfake videókat generáltathatunk az AI-jal egy gombnyomásra, hanem a szilícium-völgy nagyurai elkezdték ráküldeni a netre az agent-jeiket is. eléggé durvának ígérkezik ez a hullámvasút is. 

éppen ezért szerintem sosem volt ekkora szerepe az emberi értékeknek, a kritikus gondolkodásnak, mint napjainkban. már Viktor E. Frankl is megmondta a koncentrációs táborban szerzett tapasztalatai alapján, hogy a végső szabadságunk abban rejlik, mit gondolunk az adott élethelyzetünkről. 

„az embertől mindent el lehet venni, kivéve egy dolgot: az utolsó emberi szabadságot – hogy megválassza a hozzáállását bármilyen adott helyzethez, hogy megválassza a saját útját.”

az algoritmusok által az arcunkba tolt tartalmak, a figyelmünk teljes letámadása, az összes csöndes pillanatunk elrablása a szabadságunk elvesztését hozza magával.

nagyon tudatos és fegyelmezett erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy gyakorolhassuk az emberi szabadságunkat. ebben sokat tud segíteni, ha könyveket olvasunk, jó podcasteket hallgatunk (audio only) - ami az agyi tevékenységet vizsgálva a legközelebb áll az olvasás folyamatához. sokkal többet tudunk meg a világról és magunkról egy jó regényből, egy életrajzból, mint a hírekből vagy a social mediából. ne féljünk gondolkodni, ne hagyjuk, hogy más tegye ezt meg helyettünk!

te mikor olvastál utoljára egy jó könyvet? és mi volt az? írd meg!

podcast

a fenti téma nagy mértékben befolyásolja a társadalmunk, közösségeink minőségét, a mentális egészségünket, ezért úgy gondoltam, hogy szívesen fogadtok egy mélyebb beszélgetést Deák Józsi designer barátommal, aki tech-veteránként 15 éves tapasztalatát osztja majd meg velünk a jövőheti 127. HAC epizódban, melynek az lesz a címe, hogy: ‘veszélyben a humanizmus? több bölcsészt, kevesebb programozót, mert felzabálja a lelkünket a zombie internet!’

addig is hallgasd meg a legutóbbi adást - ha még nem tetted -, amelyben elmesélem, hogy a sikeres vállalkozó klienseim miért szokták magukat sikertelennek érezni az összehasonlítás következményeként.

elmondom, hogyan érdemes hozzáállni az összehasonlításhoz, mit kell tenned azért, hogy folyamatosan fejlődni tudj.

ha tetszik az adás, akkor kérlek mutasd meg egy barátodnak, ismerősödnek is! köszönöm

könyv

a fent említett könyvet 2 nap alatt faltam fel. “a ​regény egy férfi története, akinek huszonnégy óra alatt teljesen felfordul az élete. egy napon belül elveszíti a szüzességét, és egy utcai verekedésben majdnem halálra késelik. a két élmény elválaszthatatlanul összekapcsolódik a fejében: egyszerre vágyik a szexre, de retteg is tőle. a külvilág előtt rejtegetni próbálja bizonytalanságát. sok évig él öngyűlöletben, ám egy megváltó szerelem hatására végül szembenéz önmagával, és egy prostituált segítségével látszólag megoldja életének legnagyobb problémáját. időközben felkeresi az apját is, akit gyerekkora óta nem látott, és megpróbál választ találni a kérdésre: mitől lesz valaki igazi férfi? Horváth András Dezső a szexualitás témáját sok humorral és öniróniával közelíti meg, de a szövegből nem hiányzik a lírai érzékenység sem. a regény rövid epizódok füzére, amelyek önálló művekként is megállnák a helyüket. végül azonban a sok apró részlet egy összefüggő történetté áll össze, és a regény oldalain egy férfi arca rajzolódik ki, akit már mindannyian láttunk. vagy a tükörben, vagy az ágyunkban, amint éppen fölénk hajol, és azt mondja: – bocs. a pia. csak attól lehet.” - ez a hivatalos ajánló a Legjobban a nőktől féltem-hez. 

ennyi voltam mára, a legjobbakat neked, stay tuned!

üdv

andrás