HH162 🗣️ nem elég autentikusnak lenni

és a szarozás nem húz ki a szarból

szia drága olvasó!

hogy vagy? remélem jól! én nem panaszkodhatok, zajlik az új élet, rengeteg értékes találkozásban van részem, sokat tanulok magamról és a szülőhazámról a visszaköltözés kapcsán.

többek közt látom azt, hogy lett egy sikeres réteg, akinek üzletileg bejött az élet és olyan egzisztenciális biztonságban vannak, olyan szabadon dönthetnek a dolgaikról, amit még a gazdagabb nyugati országokban is kevesen engedhetnek meg maguknak. 

céges berkekből még mindig hallok olyan (nős) felső vezetőkről, akik részegen smárolnak a céges bulin a marketinges csajjal meg sms-ben zaklatnak párhuzamosan vagy három jelenlévő kolléganőt, hátha valamelyiket meg tudják dugni a szállodában. 

ezek az emberek sokszor már arra is fordítanak időt, hogy az aktuális divatnak megfelelően önismerettel kezdjenek foglalkozni. hamar eljutnak arra a pontra, amikor felismerik, mekkora szabadságot hoz az, ha önazonosan tudunk viselkedni. 

nekik könnyebb is ez, mert már nem kell rettegniük attól, hogy elveszítik a megélhetési forrásukat, ha esetleg úgy viselkednének, ami másnak nem tetszik. lekerül róluk a béklyó, 100%-osan megmutathatják magukat a világnak.

van aki közülük annyira büszke magára, hogy még hangosan el is kezdi hirdetni a nyilvánosság előtt az autenticitás fontosságát. a social médiának köszönhetően hamar mindenki megtudja róla, hogy az ő viselkedése bizony autentikus, ezért a minimum elvárás az, hogy a világ leboruljon előtte, hiszen megszabadult gyermekkori gátlásaitól. 

jár a tapsvihar, az álló ováció! huhúúúú!

de ezen emberek meglepően nagy része odáig már nem jutott el az önismereti úton, hogy hiába vagy önazonos, ha seggfej vagy. nem elég önmagadat adni, bizony keményen dolgozni is kell önmagadon, törekedni arra, hogy minden nap egy picit jobb ember legyél, mint tegnap voltál és ez abban tud megnyilvánulni, hogy miként viselkedsz az embertársaiddal. 

a seggfej/pöcsfej fogalmát itt most nem fejtem ki bővebben, mert ezt a témát fel fogjuk dolgozni a fabrikos Buru Évivel egy nyitvatartás x HAC podcast adásban október végén. 

ha van kedved - akár név nélkül - elmesélni egy munkahelyi történetet, ahol a kollégád vagy a főnököd iszonyatosan káros seggfej volt, hiába nagy szakmai koponya, akkor kérlek írd meg nekem, hogy esetleg felhasználjuk a közelgő adáshoz. köszi.

podcast

dübörög az őszi szezon, múlt héten megjelent egy szuper beszélgetés Deák Józsi designer barátommal arról, hogy az online tér milyen módon formálja az életünket, milyen veszélyek leselkednek ránk, és hogyan érdemes navigálni ebben a zombirengetegben?

amellett, hogy nagyon jó visszajelzéseket kaptam a 127. HAC epizódra, a felvétel során remek élmény volt online feleleveníteni a stockholmi létem egyik heti fénypontját, a pénteki lődörgéseket és vacsorákat Józsival a kedvenc városnegyedünkben södermalmon (azért az -on toldalék, mert egy szigetről van szó). olyannyira, hogy ki is találtunk valami újat!

ha kíváncsi vagy, mivel készülünk, akkor hallgasd meg a szeptemberi személyes összefoglalómat, hangos naplómat a bezzeg a svédek csatornán, amiben nagy bejelentést teszek - még dobpergés is lesz. 

csak annyit teszek még hozzá, hogy a ‘bro’ svédül hidat jelent, de az angol nyelvi műveltséggel rendelkező olvasó/hallgató beleláthatja ebbe a leírt szóba azt is, hogy mi mik vagyunk egymásnak régi svédországi barátommal.

(rossz) film

fontosnak tartom, hogy jó filmeket, könyveket egyebeket ajánljak nektek ebben az algoritmusok által vezérelt világban, ahol már a gép mondja meg, hogy mit nézzél és ha véletlenül megtekintettél egy 90-es évekbeli indiepop videoklippet, hogy megmutasd a kiskamasz lányodnak, akkor azonnal elönti a youtube homepagedet az oasis meg a death cab for cutie. 

szóval biztos voltam benne, hogy rohadt jó film lesz a fekete pont, amikor szeptember elején láttam az előzetesét.

ráadásul mi lehetne izgalmasabb téma a számunkra, mint amit e mozgókép tárgyal: egy berlinből hazaköltöző ötödikes fiú próbál beilleszkedni a magyar oktatási rendszerbe egy lakótelep félig lepattant gyönyörű iskolájába? (igen, újpaesten nőttem fel és imádom a brutalista építészetet, szerintem sok ilyen épületet kéne megmenteni)

lelkes voltam, nagy magyar művészfilm rajongó vagyok, még a leánygyermekünket is el akartam vinni, gondoltam, segít majd neki, ha látja nincs egyedül és kap valamilyen megküzdési módot a mű láttán. aztán két ismerősöm is figyelmeztetett, hogy ezt inkább gyerek nélkül tekintsük meg, bár a korhatár 12 év. 

így is tettünk, és ez nagyon jó döntésnek bizonyult, mert ennyire lehúzó filmet már rég láttam. 

én értem azt, hogy a művészet lényege, hogy érzéseket váltson ki belőlünk, és az alkató itt azt szerette volna, hogy átérezzük mennyire szar ez az egész már mennyire régóta és hogy minden kilátástalan. de azt problémásnak találom, hogy itt meg is állt a film. gyönyörű képsorokkal, szuper színészekkel addig sikerült eljutni, hogy “MINDEN SZAR”. kész, snitt.

hiszek abban, hogy minden probléma megoldása úgy kezdődik, hogy kimondjuk: ez és ez probléma. de utána el kell kezdenünk gondolkodni azon, hogy mit szeretnénk elérni, hogyan tudjuk azt megvalósítani, el kell induljon egy párbeszéd. szerintem ez a film ebben megbukott - bár lehet, hogy nem is volt célja.

az önmagában, hogy 2024-ben magyarországon szarozzuk a rendszert már szerintem teljesen értelmetlen. ezt már mindenki tudja ezer éve, nincs hírértéke. még csak azt sem kaptuk meg a filmtől, hogy a humor segítségével kieresszük a gőzt, mint Hofi idejében. 

a múltkor székesfehérvárról Nagy Rékával (leánykori nevén ökoanyu, aki kimagasló HAC vendég volt a 103. epizódban) autóztunk haza egy előadás után és ő mondta, hogy az új klímapodcastjének forradalmi lesz a koncepciója: 

nem a problémákról fog beszélni, hanem a megoldásokról. 

annyira értem ezt, hiszen már klíma ügyben is eljutottunk oda, hogy nagyon karcsú lenne arról beszélni, hogy olvadnak a gleccserek meg benne van az agyunkban a mikroműanyag. 

szóval ez a szarozás nem fogja magyarországot, a világot vagy téged kihúzni a szarból. 

mondjuk el, mi a probléma és kezdjünk el megoldásokat keresni, majd azokat megvalósítani! másképpen nem fog menni.

és még egy kritikai megjegyzés a film kapcsán. a 12-es karika teljesen OK egy olyan filmen, ahol gyermekbántalmazás van (ez bűncselekmény, nem?), miközben ugrik a piros 18-as arra, ahol van egy meleg szál. ez így nem igazán informatív, még jó, hogy nem vittük el a gyereket. 

szóval ne azt az üzenetet adjuk már át az utókornak, hogy az erőszaknak, a kiközösítésnek, a bullying-nak zéró következménye van, nem is érdemes felszólalni! 

na ennyi voltam mára, szerintem nem érdemes ezt megnézni, viszont menjetek moziba, mert haldoklik a műfaj, és kezdenek régi klasszikusokat elővenni, amit fun lehet újra megnézni szélesvásznon!

üdv

andrás