HH165 🫦 mi lesz ha…?
...nem úgy sikerül
szia kedves olvasó!
nem tudom észrevetted-e, de a 7. életévébe lépett a HAC podcast? készítettem egy szülinapi összeállítást a múlt héten, amelyben néhány ismert emberrel beszélgetek, ha érdekel…
a másik szolgálati közlemény pedig az, hogy 2025. januárjában ismét elindul a ‘mindfucktól a mindfulnessig’ nyolc hetes élő online csoportos program, ahol strukturáltan építhetsz magadnak egy olyan eszköztárat, amely lehetővé teszi, hogy te legyél a saját életed főszereplője. részletek és regisztráció a honlapomon.
ma pedig arról szeretnék mesélni, hogy mennyire sokan és sokat szenvedünk a teljesítményszorongástól. sajnos látom ezt a hatodikos lányomon is, aki a magyar oktatási rendszerbe csöppenve azonnal aggódik, hogy jók lesznek-e a jegyei - mi mondjuk neki, hogy szarja le, de hiába. magam is sokszor tapasztaltam eféle nyomást az életemben és az egyéni klienseim is rengetegszer mesélnek a jelenségről - főleg, ha jó magas pozícióban vannak.
“mi lesz, ha nem sikerül (jól) valami?”
nem nagyon nézek semmilyen sportot a tévében, kivéve a forma 1-et, amit viszont gyerekkorom óta megszállottan követek és többnyire imádok. éppen az idei szezonban vesztettük el a kedvenc versenyzőmet (RIP RIC3), aki nem hozta a tőle elvárt eredményeket, így szezon közben kirúgták. az autóversenyzés csúcsán a győzelemről néha ezredmásodpercek döntenek, és az a mondás járja, hogy csak annyira vagy jó, mint a legutóbbi versenyen elért eredményed.
miközben a saját életemben igyekszem elkerülni a versenyhelyzeteket (az együttműködésben és a versengve együttműködésben hiszek), ámulattal figyelem, hogy a forma 1 versenyzői, csapatvezetői, mérnökei, szerelői milyen nyomás alatt kénytelenek a világ szeme előtt hétről-hétre teljesíteni. a netflix drive to survive sorozata elég jól bemutatja ezt a különleges világot és nemrégiben megjelent a szabadszájú ex-haas csapatfőnök günther steiner “unfiltered” című memoárja is, ami mély betekintést nyújt ebbe a durván teljesítményorientált sportba. éppen most olvasom, és nagyokat kacagok a bazmegolásain, de az alábbi részt nagyon hasznos életfilozófiának tartom, figyelj:
“szerintem az egyik legjobb módja annak, hogy hatékonyan kezeld az ilyen típusú teljesítmény nyomást, az, hogy nem engeded magad megszállottan a következményekre fókuszálni. mi lesz, ha a dolgok esetleg nem a terveid szerint alakulnak? felejtsd el az eredményeket! tedd meg a tőled telhető legjobbat, és ha nem úgy sül el, akkor majd foglalkozol a következményekkel.
ha előre aggódsz az eredmény miatt, azzal csak csökkented az esélyedet a sikerre – ha jobban belegondolsz, ez teljesen felesleges. talán egyszerű tanácsnak tűnik, de épp ez az, ami általában segít, hogy az egészséges nyomás, amely hajt előre és izgalommal tölt el, ne váljon egészségtelen nyomássá, ami miatt csak rosszul érzed magad és szenvedsz. miért?
mert ha azon aggódsz, mi lesz, ha nem sikerül, az (a) megakadályoz abban, hogy arra figyelj, mit kell tenned a sikerhez, és (b) megakadályoz abban is, hogy élvezd az utat – akkor meg mi értelme az egésznek?
ez az, amiben felnőtt életemben mindig hittem, és nézz rám! komolyan mondom, ismerek egy csomó – szó szerint több száz – embert, akik annyira belemerültek a „mi lesz, ha” gondolatba, hogy teljesen elszalasztották az élet adta jó dolgokat. nyugodj meg, tedd meg, amit tudsz, tartsd nyitva a szemed, és élvezd az utat!”
fontos megérteni a saját korlátainkat, határainkat. amikor határtartásról beszélek, akkor nem csak arra gondolok, hogy kit/mit (ne) engedjünk be a világunkba, hanem arra is, hogy mi az, ami már nem a mi problémánk, nincs a mi kontrollunk alatt. a mai komplex világunkban például egy nagyvállalati környezetben nagyon ritka az, hogy a teljesítményünk és az általunk elért eredmény között 100%-osan egyenes az összefüggés. emberekkel, bonyolult rendszerekkel dolgozunk, rengeteg externália, és szerencse befolyásolja azt, hogy a befektetett munkánk milyen eredményt hoz. olyan az egész, mintha egy fekete dobozba tolnánk az inputot, és szinte random lenne, hogy mi jön ki a másik végén.
itt az ideje felfogni ezt és csak az inputra koncentrálni. mi az, ami rajtad múlik? te megtettél minden tőled telhetőt? ha igen, akkor nincs itt semmi látnivaló, az eredmény majd jönni fog magától - vagy nem. de aggódni ezen értelmetlen. günther for prezident!
podcast
a múlt héten egy rendkívül fontos HAC epizóddal jelentkeztem, ha idén csak egyetlen adást hallgatsz meg, akkor ezt ajánlom. ja és mutasd meg a pasidnak is (ha van)!
mi az az érzelmi munka - no pláne a hermeneutikai munka és mi köze van ezeknek a mentális egészséghez? tényleg csak a nők végzik ezt a formáját a láthatatlan munkának? mit lehet tenni a kiegyensúlyozott, érzelmileg egészséges pár-, családi- és baráti kapcsolatokért? erről szól az adás.
közben ömlenek az új tartalmak a bezzeg a svédek csatornán, ahol többet megmutatok magamból, arról, hogyan látom a világot.
folytatódott pl. a vadiúj bro beszélgetéssorozat deák józsi barátommal:
és az amerikai elnökválasztási eredményekkel kapcsolatos parákat is igyekeztem adresszálni egy rögtönzött kávéházi adásban:
iratkozz fel a bezzeg a svédekre is, nehogy lemaradj az új cuccokról!
film
megkésve bár, de törve nem végre láttam a legutóbbi perfect days c. wim wenders filmet tokiói wcpucolóról és hát jaaaj, de nagyon tetszett. gyönyörű képek, magával ragadó hangulat, már-már lázadásnak számító tempó (lassú).
mindig is nagy kedvencem volt az öreg wim, már csak az until the end of the world-öt szeretném megvásárolni dvd-n vagy digitálisan. hol lehet ezt?
ez volt az a film, amit legtöbbször láttam moziban (tízszer tuti) és aminek a legsúlyosabb a soundtrackje. asszem a legkedvencebb kedvencem.
zene
nagy felfedezés volt számomra tavaly az első lemezes cserihanna, így örömmel fogadtam most a második albumát, ami talán még sokkal jobban sikerült az elsőnél.
ide linkelem a teljes ‘hirtelen mélyül’ című nagylemezt, de ha csak egyetlen számra van időd, akkor a sörseggű lányt ajánlanám szíves figyelmedbe (bár a “hormonok” is nagyon erős versenyző):
jó zene és podcast hallgatást kívánok!
üdv
andrás