HH171 🍞 ezt meg mered csinálni?
szia kedves olvasó!
mikor volt neked utoljára olyan, hogy komolyabb struktúra és tervezés nélkül töltöttél időt a barátaiddal vagy a pároddal? tudod, mint régen, hogy nincs program, csak találkozunk, nyílt végű az egész nap és majd lesz valami. vagy nem, de mindegy is, mert úgyis jól fogjuk magunkat érezni, kitalálunk majd valamit.
azt látom, hogy mindenkinek nagyon durván ki van porciózva az ideje és már a gyerekeinket sem hagyjuk szabadon játszani. egy svédországi zsúrra a meghívó is úgy szól, hogy 3-tól 5-ig. ebbe a két órába rendesen beletuszkolnak legalább három programot, olyan az egész, mint valami project management.
a mai szülők egy profi üdülői animátort megszégyenítő módon terveznek nyolcvan féle programot a hétre csemetéiknek, folyamatosan történnie kell valaminek.
felnőttként is szét vagyunk hajtva, majd ebédszünetben találkozunk a barátainkkal, van egy óránk, aztán rohanunk. folyamatosan sietünk valahová, a naptárunk úgy néz ki, mint a tetrisen a 100. pálya. aztán hétvégére kipurcanunk, bekuckózunk egyedül a lakásunkba, és magzatpózban azt kívánjuk, hogy bárcsak mindenki békén hagyna! ismerős a sztori?
pedig nagyon fontos és hasznos lenne, ha tudnánk csak úgy lenni, ne adj isten akár unatkozni is néha, hiszen ilyenkor szoktak a legjobb dolgok történni. ráadásul ezek a nem-program programok arra is lehetőséget adhatnak, hogy pihenjünk, töltődjünk együtt a számunkra fontos emberekkel.
nekem is ritkán adatik meg az ilyen lehetőség, de nemrég egy szép szombati napon gyerek nélkül voltunk a zasszonnyal és elmentünk csak úgy kocsikázni, ki a városból. a verőcei zsengélő café volt az úticélunk, de valamilyen útlezárás miatt a kismarosi béke pékségnél kötöttünk ki, ahol a január végi langyos napsütésben elfogyasztottuk kávénkat majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elgurultunk királyrétre, ahonnan valami halvány gyerekkori emlékeim voltak. de ha már ott voltunk, megmásztuk a várhegyi kilátót is, a gyönyörű, csendes erdőn keresztül.
iszonyat jó nap volt, spontán, pihentető, feltöltő, feszültségmentes, teljesítménykényszer nélkül. tervezni sem tudunk volna ilyen jót.
és történt még egy tanulságos eset a pékségben. a kedvenc tökös-mákos kenyerünkre pályáztunk, ám amint beléptünk az üzletbe láttam, hogy a polcok teljesen üresek. minden elfogyott. éreztem belül, hogy nem tudom elfogadni ezt a helyzetet, valamilyen mágiát fogok alkalmazni, mert a vízióm szerint innen bizony azzal a kenyérrel fogunk távozni.
szóval nem engedtem el, inkább azt találtam mondani az eladónak, hogy “tiszta pánikban vagyok, mert messziföldről érkeztünk a híres tökös-mákos kenyérért. nincsen már?”
a csajszinak felcsillant valami szikra a szemében, elmosolyodott és hátrament a kemencéhez.
hamarosan megjelent két veknivel a kezeiben és elmesélte, hogy mindent eladtak, de ezeket picit odaégették, ezért ingyen elvihetjük, ha akarjuk. kiválasztottam a sápadtabbat és nagy örömmel távoztam a helyszínről. teljesen fogyaszthatónak bizonyult a cucc, csak alul a héját kellett levágni, boldogan faltuk este.
van-e tanulság? talán, hogy
akkor is érdemes elmondani, mit szeretnél, ha nem nagyon tűnik reálisnak az, hogy megkapd.
ki tudja? lehet, hogy te is úgy jársz, mint én a pékségben…
ja és tervezzetek magatoknak meg a gyerekeiteknek több nem betervezett szabadidőt a barátokkal, családdal! nem fogjátok megbánni.
podcast
hallottad már a halottnak a coach legutóbbi adását, ami szerintem elég izgalmasra, és talán picit megosztóra sikerült a wokeism, a DEI programok és a munkahelyek kapcsolatáról?
hogyan jutottunk el odáig, hogy nagyvállalatok és amerikai kormányszervek törlik el a sokszínűségre, egyenlőségre és befogadásra irányuló programjaikat? újra jó lesz fehér középkorú cisgender hetero férfinak lenni? vagy ez a hajó már elúszott? ezekről beszélgettem Haas Sebastian aktivista pszichológussal.
meg mered hallgatni?
közben dübörög tovább a bro podcast a bezzeg a svédek csatornán. most hétvégén stockholmban találkoztam Józsival, a vasárnapi felvételen biztosan szóba jön a vizit, addig is pótold be a 8. epizódot, ha még nem volt meg!
elkészültek az ütős matricák is, mindenki kap a limitált szériából, aki eljon majd a március 9-i élő felvételre a fabrik kávézóba. én szóltam…
tényleg, egy androidos megtenné, hogy visszajelez nekem, működik-e ez a meghívó link az apple univerzumon kívül is? köszi
zene és megőrülés
mielőtt a lányok otthon szétbarmolták volna az algoritmikus youtube ajánlómat japán cicakávézós videókkal, ezt a brutális dj set-et kaptam az arcomba. nem teljesen fedi a zenei ízlésemet, de nagyon magas az energiaszint, lehet rá otthon partizni a nappaliban:
továbbá sokan kérdeztétek, hogy milyen zenével pusztítottunk a legutolsó bro podcast végén. hát ezzel:
szívesen.
vigyázz magadra, hagyd, hogy flowba kerülj, ne légy túl szigorú magaddal!
üdv
andrás