HH4 🌈 radikális célok és aszkétikus queer változtatás

haC-ügyi hírek

a héten jelent meg egy nagyon érdekes podcast epizód a biznisz boyz podcast egyik házigazdájával.
055. üzleti siker után egzisztencális válság

ez nem egy tipikus vendég tipikus problémája és a megoldások sem feltétlenül egyértelműek. a probléma viszont ősi és egyetemes: az egzisztenciális szorongás, ami akár egy nagy üzleti siker után is megjelenhet, mint mester tominál. 

ősszel ugyan bejelentettem egy járatritkítást a haC podcastek megjelénésnek menetrendjében a hosszútávú fenntarthatóság és a burnout prevenció szellemében, de nem bírok magammal. a beígért páratlan héten szerdán megjelenő adások közé beillesztek egy extrát, ami október 28-án jelenik majd meg. ráadásul egy teljesen új formátummal kisérletezek: olvasónaplót készítettem egy számomra nagyon fontos könyvből, aminek a témája szerintem szorosan kapcsolódik a fent említett 055. epizódhoz.

irvin d. yalom: szemben a nappal című könyvének személyes hatásait dolgozom fel ebben a kísérleti epizódban. a covid-19 miatti szorongás miatt vettem meg ezt a könyvet, de nem kezdtem el olvasni nyár elején. aztán augusztusban egy kliensem ezt írta: „nagyon szeretem irvin yalomot és valamiért emlékeztetsz rá. ő egy író, pszichológus atyaúristen.”
több nem is kellett, hogy elkezdjem és nagyon nem bántam meg. a többit jövő szerdán “a halálfélelem legyőzése | olvasónapló” című podcast epizódban elmesélem.
 
netflix n’ chill
 
emlékszem, amikor 17 évesen rákattantam az r.e.m.-re. a kapudrog a losing my religion volt, a sláger, ami egy mozdulattal világhírűvé tette az addig sem sikertelen, de inkább rétegzenekart.
a netflix új sorozatában, a sound exploder-ben megtudhatjuk, hogy mire gondolt a költő, amikor a szám megszületett. a legérdekesebb gondolat az volt számomra, amikor a gitáros fószer elmesélte, hogy 10 sikeres év után szeretett volna kipróbálni valami újat és ezért vette kézbe a mandolint. az instant világsiker és a többi már történelem, ahogy mondani szokás, de nem győzöm eleget hangoztatni:

mindig valami újat kell próbálni ha változtatni akarsz! 

apropó változtatás! régóta érlelem magamban ezt a dolgot, hogy merjek-e arról írni, hogy egy makeover sorozatot a nyáron végigsírva zabáltam föl a netflixen?  

most megteszem. nézzetek meg a queer eye-t feltétlenül!

eleinte nekem túl harsány volt az 5 meleg srác - főleg jvn - de az érzékenyítés rettentő profi módon működött. megkedveltem a műsorvezetőket, sőt jonathan lett a kedvencem. tényleg minden egyes epizód végén sírtam. és jól esett.

annyira megindító, amikor egy nehézségekkel küzdő ember hóna alá nyúlnak és a forgatás néhány napja alatt felemelik a magasba úgy, hogy segítenek neki meglátni az erősségeit, az erőforrásait és meg is tanítják hogyan használja azokat. 

én az 5. évaddal kezdtem és úgy daráltam le visszafelé az összeset. 


nem a ruhat eszi…

a queer eye sorozat hatására elkezdtem többet foglalkozni az öltözködésemmel, a megjelenésemmel. amikor 31 évesen beálltam multikatonának, akkor az ottani dress code totálisan szétcseszte a stílusomat. az addigi laza, deszkás, underground, outdoor vonalba egyáltalán nem illett az ing, buszosgatya stb.

a negyvenes éveim közepén pedig amikor hátam mögött hagytam a fényes irodaházak és a neonnal megvilágított meeting roomok világát, akkor azt vettem észre, hogy túl öreg vagyok már a stílus fonalát ott felvenni, ahol letettem. 

az is nagyon elkezdett érdekelni, hogy az általam vásárolt ruha mennyire tartós, mennyire etikusan, fenntarthatóan készült és milyen hatással van a környezetre.
rá kellett ébrednem, hogy a fast fashion mennyire káros a fogyasztói szokásainkra és a világunkra. 

tök ironikus, hogy éppen a h&m hazájában, svédországban születnek olyan márkák, mint páldául az asket (magyarul aszkéta, ami azért picit vicces a 13 ezer forintos fehér t-shirt meg a meg a 34 ezer forintos hoodie-k univerzumában)

a tudatosan felépített gardróbon és az időtálló stíluson kívül az nyűgözött le asket-knál, hogy teljesen transparensek a gyártással, a ruhadarabjaik származásával kapcsolatban. még azt is odaírják a honlapjukon, hogy nekik mennyibe került az adott ruhadarab és a bejutási költség miből állt össze.

amikor pedig vásárolsz valamit náluk, akkor a számla mellé kapsz egy “impact receipt”-tet is, ami részletesen megmutatja, hogy milyen környezeti terhelést jelent az adott ruhadarab, és ezt le is bontják minden egyes alkalomra, amikor viseled. ők 180-nal számnak, ami azt is sugallja, hogy ha egy pólót hetente hordasz, akkor azt legalább 3,5 évig használni illene.

amúgy nekem nagyon szimpatikus, amikor egy cég nem csak a pénztermelésre fókuszál, hanem mondjuk a dolgozóinak a jólétére, a környezetre gyakorolt hatásra és kiáll valami olyan érték mellett, ami nekik fontos - még akkor is, ha az megoszthatja a vásárló közönséget.

az asket például felnyomott egy tök nagy homlokzati festést södermalmon - a kedvenc stockholmi városrészem - ezzel a manifesztóval:
 

FUCK FAST FASHION
for making us feel left out, unless we buy in.
for making the price so low, when the true cost is so high.
for giving material satisfaction, at the expense of human compassion.
for exploiting impulse, when what we need is insight.
for luring us into wanting more, when we’d be better off with less.
for degrading garments to disposables, when they are so valuable.
fuck fast fashion. join the pursuit of less.

a kedvenc outdoors márkám, a patagonia sem volt rest radikálisan kiállni a klímavédelmi céljai mellett, amikor a klímatagadókra utalva nemrégiben bevarrta az alábbi üzenetet a ruháiba: szavazd ki a seggfejeket! 

egy ideig ment a találgatás, hogy ez egy hack/hoax-e, de a cég hivatalosan is megerősítette a dolgot.

amúgy nem vagyok meglepve a patagonia húzásán, miután tavaly például kijelentették, hogy nem hajlandók céges logoval ellátott fleece mellényeket eladni többé a pénzügyi vállalatoknak, ahol iszonyat divattá vált az ikonikus ruhadarab. a wall street-i cégek tiltólistájához még hozzácsaptak számos vallási csoportot és olyan céget, akik a tevékenységükkel a környezetet károsítják (bye-bye olajcégek).

a radical purpose jegyében amúgy az volt eddig a legerősebb, hogy a cég 2017-ben beperelte a trump kormányt, hogy megvédjék az amerikai nemzeti parkokat egy új törvényi szabályozás káros hatásaitól. 

el tudod te képzelni, hogy a mai magyar viszonyok között egy tisza vagy egy dorko azt írja bele a ruháiba a 22-es választásokra készülve, hogy “ne szavazz a gecikre!”?!

amúgy magyarországon is vannak fenntartható divatcégek, sőt már egy frankó kis podcast is, ami ezzel a témával foglalkozik: nincs egy göncöm se

szóval egy picit tényleg a ruha teszi az embert, ezért gondolkodj el mit, honnan veszel és hogyan hordod! 

a legfontosabb pedig, hogy ne félj kiállni a számodra fontos ügyért még akkor sem, ha az anyagilag vagy bármilyen más módon rövid távon veszélyt jelenthet rád. vállalkozóként, cégként meg fogod találni a támogatóidat és egy sokkal elkötelezettebb közönséged, vevőbázisod lesz, mint valaha. magánemberként pedig azt fogod észrevenni, hogy egy idő után olyan emberek lesznek az életedben akik elfogadnak téged ahogy vagy és támogatnak bármibe is kezdj.

hadd búcsúzzam egyik kedvenc druszám szavaival:

“ha én nem vagyok önmagamért, ha én nem harcolok azért, amit legbelül tudok, hogyha nem képviselem a saját érdekeimet, ha a saját vágyaimat nem mondom el, akkor soha nem tudom meg, hogy ki a barátom, és ki az ellenségem.” - feldmár andrás