HH9 🎶 a zene kell!
2018 őszén indítottam el a halottnak a coach podcastet az útjára. fogalmam sem volt, hogy mi kerekedik ki ebből a projektből. az egyik célkitűzésem az volt, hogy mindent magam csinálok ingyenes eszközöket alkalmazva. ezzel az is volt a célom, hogy megtanuljam a vágástól kezdve a disztribúcióig a dolgok menetét. tényleg sokat bénáztam eleinte, de én így tudok tanulni.
kezdetben még a logo is csak egy papírra rajzolt kis szövegbuborék volt. annyira nem néztem utána a dolgoknak, hogy eredetileg 'kócsolom' címen jelent meg az első epizód, de szóltak a hallgatók, hogy valamelyik vidéki rádióban fut már egy ilyen nevű műsor, úgyhogy gyorsan kellett cselekednem és behoznom a ma is használt nevet. a kezdeti logo még az elsődleges adáscímre utalt, ha kérdeznéd... aztán hálisten megjelent józsi barátom a képben, aki az ötleteim alapján elkészítette a ma is használt logo(ka)t.
mindig is nagyon szerettem volna egy szuper kis jinge-t és/vagy egy főcím zenét az adások elejére és végére. ebben viszont sem tehetségem, sem pedig segítségem nem volt eddig. (bár a besh o dromos barcza gergővel már beszélgettem motivációs jelleggel ebbéli igényemről és nem zárkózott el). szóval a jó öreg hip-hop kultúra hagyományai szerint a műsor indulásakor kölcsön akartam venni egy jó dalt, hogy abból legyen a beköszönő zene (lásd még: sampling).
két szám versenyzett fej-fej mellett. az egyik a talking heads: once in a lifetime volt, a másik pedig a tribe called quest: can i kick it? az utóbbi lett a győztes, de nem élt meg sok adást az ügy, ráadásul utólag talán mindenhonnan le is töröltem.
felvettük a gyermek karácsonyra kapott walkie talkie-jának a bippegését, amit a mai napig használok jingle helyett/gyanánt. amúgy féltem a jogvédelem nevében a spotifyról letörölt epizódok rémétől is.
sosem voltam nagy talking heads rajongó, de a fent említett szám nagyon durván fertőző. rendszeresen képtelen voltam napokig kitörölni a fejemből, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy jobban felfedezzem a munkásságukat. aztán a múltkor valamelyik hírlevélben ajánlották az hbo új koncertfilmjét, az american utopia-t david byrne-től, aki ugye a talking heads énekese volt.
én elég sok koncerten voltam már és rengeteg koncertfilmet nézek, úgyhogy nehéz nekem újat mutatni, de ebben az esetben ez sikerült. sőt!
múlt pénteken ebéd után gondoltam belenézek és konkrétan 2 órán keresztül nem bírta felállni a tv elől, pedig lett volna mit csinálnom. végignéztem egy levegővel az egészet és ki merem jelenteni, hogy én még ilyet nem láttam. annyira lenyűgözött a produkció, hogy még aznap este megnéztem a családdal is. a csajok is teljesen kész voltak az egésztől, a gyerek itt ugrált a nappaliban és zseniális koreográfiákkal szórakoztatott minket. mindenképpen nézd meg te is! (mármint a koncertet, nem emilie-t)
ezt látnod KELL! american utopia - hbo előzetes
azóta persze a koncertfelvételt hallgatom végtelenítve a spotifyon.
ha már koncertfilm, akkor muszáj még két olyat megemlítenem, amelyek nagy hatással voltak rám. az egyik peter gabriel growing up című milánói koncertje, ami szintén olyan volt, hogy még sosem láttam ehhez foghatót előtte - ott mondjuk a zenéket is nagyon karmoltam már előtte.
peter gabriel: growing up - teljes koncert
időrendben visszafelé haladva, de talán a mai napig az egyik rocktörténeti csúcsteljesítmény nekem a koncertek tekintetében az 1993-as U2 koncert sydneyből. mind az előadás, mind a látvány elképesztő, pedig az még a digitális világ hajnalán volt. nem hiába a 90-es évek volt a csúcs a U2 életében, az achtung baby, zooropa, passengers és pop albumok egy évtized alatt nagyon kemény. nekem volt szerencsém 97-ben bécsújhelyen a reptéren megnézni a pop turné koncertjét, ami szintén levitte a fejem.
U2 zooropa - teljes koncert
podcast üzemház
a héten megjelent az árnyék podcast legfrissebb adása. szoktad hallgatni a mi kis közéleti talkshownkat?
a bezzeg a svédek podcast közben szép csendben megjelenik minden kedden. egy ideje már átálltam arra a módszerre, hogy egy epizódban egy teljes hónapot feldolgozok az azonos nevű blogomból. ugye nem csak felolvasom a korábbi bejegyzéseket, hanem reflektálok is a mai fejemmel a korábbi élményeimre. még annyit könnyítettem a saját helyzetemen, hogy nem vagdosom nagyon az anyagot, hanem feltolom, ahogy sikerült. ha valamit félremondtam, akkor azt hallani fogjátok, remélem ettől picit természetesebb lesz a hatás, miközben nekem felére csökken a produkciós idő.
haC most nem volt ezen a héten, de hétfőn egy nagyon érdekes adást vettem fel a .budapest school operational managerével (igazgató?). a beszélgetésből megismerhetitek majd egy sikeres karrierváltás történetét - a vendégem egyébként egy volt coaching kliensem. ezen kívül fontosnak tartottam bemutatni ezt a különleges magyar iskolát, ami nem csak az oktatás terén forradalmi, de egy olyan szervezet is, ahol jó dolgozni.
remélem ez a december 16-án megjelenő epizód biztatni fogja a sok reményvesztett szülőt és főleg a december 2-án megjelenő halottnak a coach epizódban bemutatkozó mosolygós középiskolai tanárnőt, akinek a megyeszékhelyen lévő középiskolája sajnos egyáltalán nem egy ideális munkahely vagy iskola!
szóval a haC 058. és 059. részei az iskolát és annak hatását a gyermekeinkre, illetve a tanárok körülményeit járja körül - hogy ne csak mindig a multis környezetről legyen szó. te már várod? én nagyon!
köszi a figyelmed, ha tetszik a hírlevél, akkor bátran válaszolj rá és/vagy küldd tovább egy barátodnak!
ja és még valami - ha már a zenéről volt ma szó! azt hiszem még sehol nem osztottam meg a 'bandi thumbs up' sportiy playlistemet, amiben a kedvenc számaimat gyűjtöm. katt ide, ha érdekel.
a legjobbakat neked!
üdv
andrás
banandras.hu