HH154 👋 stresszmentes költözés és minimalizmus

see you on the other side

szia kedves olvasó!

te is nagyon stresszesnek éled meg a költözéseket? a stressz teszt szerint 100-ból 20 pontot ér a költözés a life change index scale-en, de nálam biztosan magasabb az ide vonatkozó pontszám. mondjuk nem csupán átköltözünk egy szebb lakásba stockholmon belül, hanem országot váltunk egy 12 évessel, aki eddig csak a nyarakat töltötte magyarországon. 

a legnagyobb megterhelést számomra azonban a pakolás lelki vetülete okozza. holnap jön a teherautó, és felpakoljuk rá az egész életünket. van egy ilyen temetésre emlékeztető vonulata az egésznek: kis kartonkoporsókba helyeztük a hétköznapjainkat jelentő tárgyainkat. 

fontos teret adni a gyásznak, de mikor lesz arra idő? nekem nagyon fontos a fizikai környezetem minősége, és ez a dobozok közötti téblábolás elég messze van számomra a feng shuitól. 

2012-ben 5 darab nagy bőrönddel és egy kisbabával költöztünk ki. holnap pedig egy teherautót dugig fogunk tömni a dolgainkkal. nagyon fáj belegondolni, hogy mennyi fölösleges cuccért adtunk ki sok pénzt, azért a pénzért mennyit kellett dolgozni hétköznapi szenvedések közepette olyan helyeken, ahol nem feltétlenül éreztük jól magunkat. 

a lelkem mélyén minimalista vagyok, egy buddhista szerzetes, aki egy kis tállal zarándokol az egy szál ruhájában. a felszínen sajnos ettől elég távoli az életem. pedig pontosan tudom, hogy minél több mindent birtokol az ember, annál kevésbé szabad. ott van az a rengeteg gond, ami a dolgaink tárolásával, karbantartásával együtt jár, aggódunk, hogy elveszítjük azt, amink van. és ott van az anyagi kényszer, hiszen folyamatosan fizetni kell a jelzálogot, az autóhitelt, az egyre növekvő rezsicsökkentést.  szerintem ennek nagyon nincs jó hatása a mentális egészségünkre.

ehhez képest a kései kapitalizmus a végtelen fogyasztást promótálja, ma már majdnem minden eldobható, javíthatatlan fast fashion vacak, és a termékfejlesztők hadserege fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy olyan újabb szarokat és szükségtelen szolgáltatásokat találjanak ki, amiket majd nagy reklámbüdzsével ránk nyomhatnak, azzal az ígérettel, hogy majd ez megoldja az összes bajunkat, a fogyasztástól majd boldogok leszünk és szexik.

az üzleti életben is az a narratíva, hogy ha nem növekszel, akkor zsugorodsz, és hamarosan bezárhatod a boltot. alkalmazottként, ha nem hajtasz az előléptetésre, akkor lusta vagy. ha nem akarsz mindig mindenből többet, akkor lúzer vagy.

mikor érünk el oda, hogy belássuk, sokkal bölcsebb és fenntarthatóbb a szükséges minimum elérését megcélozni? hány négyzetméterre van tényleg szükségünk? milyen kocsi/motor/bringa visz el A-ból B-be? mekkora jövedelemre van szükségem az alapvető szükségleteim kielégítéséhez? hány darab kibaszott farmernadrág meg sneaker kell a mennybe menetelhez? tényleg minden évben egzotikus helyre kell utazzak a boldogsághoz és mindig a legújabb iphonenal kell szelfiznem ottan?

ha reálisan, magunkba nézve és tényleg a saját szükségleteinkre odafigyelve tűzünk ki célokat, akkor sokkal nyugodtabb, kényelmesebb, lazább és stresszmentesebb életet élhetünk. 

én miközben reménykedem abban, hogy a kompról a tengerbe zuhan a költöztető autó az összes szarunkkal, és végre szabad leszek, addig megnézem újra George Carlin örökbecsű eszmefuttatását a fogyasztói társadalom koronaékszeréről, a “cucc”-ról. tarts velem:

bonus track a témában:

podcast

rögzítettem egy nagyon mély, szuper beszélgetést egy régi barátommal, Kulhay Eszterrel pszichiáterrel, aki már 15 éve él dániában, ahol főként traumatizált bevándorlókkal dolgozik terapeutaként. a legfrissebb adásban személyes élményeinken keresztül azt próbáljuk megfejteni, hogy miként tud fejlődni az ember külföldön, milyen új szupererőket találhat meg önmagában, milyen nehézségekkel találkozhat és ezek leküzdése hogyan segítheti az önazonos működésmód elérését. 

a bezzeg a svédeken is van egy új bejegyzés, ami egy számvetés 2 héttel a költözés előtt, és hallgatói kérdésekre is válaszolok a nagy változással kapcsoaltban. 

hallgasd meg ezeket a kedvenc podcast lejátszódon és mutasd meg másnak is, ha tetszett!

könyv

a fenti fogyasztói társadalom ellenes kirohanásomhoz tök jól passzol Erlend Loe Doppler trilógiája, amit nagyon szerettem. norvégia talán legnépszerűbb kortárs írójának regénye abszurd humorú komoly történet korunk sikeres és okos emberéről, aki nem akar többé korunk sikeres és okos embere lenni. hirtelen elhatározásból felmond a munkahelyén, és családját hátrahagyva kiköltözik egy sátorba az erdőbe. vadember lesz. túlkoros, viking Maugli, modern Robinson, aki minden nehézsége ellenére megkísérli függetleníteni magát a civilizáció termékeitől és kötöttségeitől. remek olvasmány nyárra.

viszlát, szia!

hektikus hetek várnak ránk pesten, az életünk régi-új helyszínén, ezért tettem magamnak egy olyan szívességet, hogy előre elkészítettem nyárra a podcast műsortervét, feltöltöttem az összes adást - lesznek még új epizódok, meg néhány szuper régi rész ismétlése, hogy nem maradjatok halottnak a coach nélkül. 

az egyéni klienseimmel nyáron is folytatom a közös munkát, de minden másból visszaveszek. a régi nagy felismerésem szerint vagy élsz vagy írsz/podcastelsz/kontentkreálsz és nekem most majd az előbbire kell koncentrálnom a következő időszakban. ennek tükrében nem helyezek nyomást magamra például azzal, hogy rendszeresen meg kelljen írnom a pénteki hírleveleket - majd jelentkezem, ahogy adja és készülök az őszi szezonra, az új életre, amiben remélem lesz sok élő esemény, közösségépítés, találkozások, szuper új podcast vendégek és még ki tudja hány meglepetés?

drukkolj nekünk a költözéshez, see you on the other side és egy feltöltős nyarat kívánok mindannyiunknak!

üdv

andrás