HH172 🚮 erős kezdés, elég-e az offline élet?
olvasd el a végéig - szuper programajánlók
szia kedves olvasó!
olvasd el a végéig, ahol szuper programajánlók lesznek - négyszer is találkozhatunk márciusban!
létezik, hogy már vége is a télnek? stockholmban ilyenkor még egyáltalán nem szokott látszani a fény sem az alagút végén, sem az égbolton. és az létezik, hogy még csak két hónap telt el 2025-ből? emlékszel azokra a covidos időkben született mémekre, ahol minden egyes új évet rettegve vártunk 2020 után, hogy idén mégis milyen katasztrófa lesz?
nem tudom, te hogy vagy vele, de én márciusra már eljutottam odáig, hogy a világban felfogható szar mennyisége elérte nálam az éves kvótát. nem is kezdem el sorolni, mi minden aggasztó dolog történik a kis bolygónkon, milyen emberek gyakorolják a hatalmat, merre mutatnak a trendvonalak. nem akarom gerjeszteni a saját és a drága olvasó szorongását - szerintem nem kell azt, van enélkül is bőven, igaz?
amikor tavaly nyáron visszaköltöztünk budapestre megfogadtam, hogy nem a 444-telex-facebook-ról fogom megállapítani, milyen hely magyarország, hanem a saját hétköznapi tapasztalásaimból. tényleg igyekszem jelen lenni az életemben, de ez a jelenlét legtöbbször az online térben valósul meg.
nagyon elkényelmesedtünk a pandémia alatt, odaragadtunk a képernyők elé, görgetünk és nyomkodunk, kommenteléssel, lájkolással és a profilképünk ideiglenes megváltoztatásával “politizálunk”, a puha kis fotelünkből indítunk forradalmakat az igazságtalanság ellen fejben.
azt hittem, hogy amikor már pesten leszek, akkor a legtöbb egyéni coaching kliensem élőben jön majd konzultálni, de ez egyáltalán nem így lett. a találkozók maximum 10% történik IRL, mindenki szalad, mindenki túl van terhelve, kinek van ideje ücsörögni és a saját életéről beszélgetni egy kényelmes szofán?
az online világban valami nagyon megváltozott az utóbbi években (lásd még enshittification). olyan érzésem, van mintha túlterheléses támadás folyna az emberek figyelmével szemben. nem tudnak minket meggyőzni semmiről, ezért inkább cinikussá tesznek, bizalmatlanná, és aggasztó dolgokkal nyomasztanak, hogy inkább féljünk a jövőtől és egymástól.
így kell szétbombázni egy társadalmat, szép munka!
de frissen felesküdött hopepunk-ként fontosnak tartom felvenni a küzdelmet az apátia és a cinizmus ellen. azt hiszem, hogy akkor tudunk változtatni csak a világunkon, ha el tudunk képzelni egy szebb jövőt. ez viszont persze nem érdeke az elnyomó hatalomnak, mert akkor nem lesz szükségünk egy erőskezű megmentőre, aki a szabadságunkért cserébe biztonságot ad ígér.
de vissza a szebb jövő képére! jó lenne ezt együtt kitalálni és közösen kialakítani alulról építkezve. sokat töröm a fejem, hogy ezt hol (a hol itt egy helyhatározó) lehetne elkezdeni?
hónapok óta fontolgatom, hogy visszavonulok a meta platformokról (az x-re fel sem megyek már), bemutatom a középső ujjamat zuckerbergnek és a sok fizetett meg önkéntes trollnak a saját mentális egészségem érdekében. néha arra gondolok, hogy a podcastjaimból is túl sok van már, miközben egyre kevesebbet hallok a hallgatók felől ebben a médiazajban. van még odakint értelmes lény? halló!!!
az egyre gyakoribb elkeseredettségem dacára valami mégis azt súgja, hogy csak elszigetelném magam és beismerném a vereséget azzal, hogy kivonulok ezekből a nyilvános terekből.
vajon elég-e 2025-ben csupán fizikailag jelen lenni és kizárólag a való világban építeni a kapcsolatainkat és közösségeinket? a 2010-es évek végéig láttuk, hogy az online terek mennyire sokat tudnak segíteni valami jobb létrehozásában, hogy a technológia állhat a kisemberek szolgálatában is, ha a technoföldesurak kedve éppen úgy tartaná.
szóval ezek járnak a fejemben, ma nincs megoldás, csak inkább kérdések és szívesen hallgatom, hogy neked kedves olvasó mi működik? azt sem bánom, ha megerősítesz abban, hogy ennek a hírlevélnek és a podcastnak van bármiféle pozitív hatása rád…
podcast
a HAC csatornán a múlt héten egy edukációs résszel jelentkeztem. gyakorlatilag ez egy rövid webinar a stresszről érthetően:
a bezzeg a svédeken a legutóbbi ‘BRO#9 először újra, hopepunks, bubbles, wc-deszka filozófia’ epizódban nagyon fontos életvezetési kérdéseket tárgyaltunk Józsival.
hallgasd meg ahol szoktál podcastet hallgatni!
zene
többen jelezték, hogy imádják a Józsi által hozott zenéket a BRO podcastban, és tán nem ártana egy playlistet csinálni belőlük, hogy ne kelljen mindenkinek egyesével küldözgetni a számokat.
a hallgatók kérése számunkra parancs. íme a mix tape a spotify-on:
mentsd el, folyamatosan frissülni fog (ugye D?!).
könyv
a hopepunk vonalon egy nagyon jó sci-fi saga-t kezdtem el zabálni. már a 3. részénél járok becky chambers wayfarer sorozatának, ami nekem valahogy reményt ad ezekben a zűrzavaros időkben.
a történet tanulsága szerint jól áll az emberiségnek az a kényszerű szerénység, amiben a föld bolygó elpusztítása után lesz része annak a kevés túlélőnek, akiket felkarolnak az univerzum fejlettebb egyedei és befogadnak a galaktikus közösségbe.
a színes fajközi kapcsolatok, a tolerancia, a szeretetteljes kapcsolódás, az individualizmus, a kitartás, az ellenálló képesség mind-mind példamutató és inspiráló e remekművekben, amelyeket hollywood tutira meg fog venni, hogy szétcsesszen. én időben szóltam!
a szerző itt látható fantasztikus beszélgetése nekem nagyon sokat segít abban, hogy átlendüljek a sötétebb pillanatokon és praktikus tanácsokkal is szolgál arra, hogyan küzdjünk a disztópia ellen. minden szava arany:
tavaszi élő IRL események
az online derpegés mellett a valódi életben is zajlik az élet - sőt az ÉLET. négy élő esemény is lesz márciusban (ebből 3 IRL):
hihetetlen, de márciusban 5 éves lesz a bezzeg a svédek podcast, ráadásul Józsiék pestre jönnek a tervek szerint, így együtt ünnepelhetünk egy élő podcastfelvétel keretében a fabrik kávézóban március 9-én 14:00-től. lesz matrica, poszter limitált számban, gyertek, gyertek!
“a belépés ingyenes, a kilépés bizonytalan.”
van a IX. kerületben egy skandináv ház, ahol a “népfőiskola” rendezvénysorozat szervezője meghívott, hogy beszélgessünk a svéd (vs. magyar) gyereknevelésről egy régi kedves stockholmi magyar HR-es ismerősömmel, akik szintén hazaköltöztek (Anitáék szerepeltek a HAC-ban is korábban). két alkalommal találkozunk: március 12-én és 26-án 18:00-kor, a beszélgetésről podcast felvétel is készül. meghívó itt.
és lesz még egy webinarom is kiégés-megelőzés téméban március 24-én délelőtt. ez az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött. iratkozz fel most, ha szeretnél jönni!
na ennyi volt mára, remélem hamarosan élőben is találkozunk, és ha nem, akkor írj nekem valami bíztatót a mai témával kapcsolatban!
köszönettel
andrás
Nagyon örültem ennek a ma reggeli írásodnak András!
Egyből meg is néztem ezt a beszélgetést is, amit belinkeltél és rázoomoltam egy, a saját magam számára visszatérő tanulságra. Van a reménynek egy nagyon jó, "szerény" definíciója, amit Becky Chambers is kerülget, amikor arról beszél, hogy sosem fogjuk megoldani az összes problémát, de ez még nem ok a csüggedésre. Nem egy rendkívüli főszereplő fogja megmenteni a világot, hanem az apró figyelmességek és az egymásra való odafigyelés az, amire szükség van. Ezért is imádom, amikor egy másik interjúban arról beszél, hogy gyerekkorában mekkora hatással volt rá a Star Wars, de nem azon mélázott, hogy Han Solo meg Leia vajon mit csinálnak a két film között, hanem hogy a rohamosztagosok miről beszélgetnek unalmukban és hogy milyenek a hétköznapjai konyhásnéninek a Halálcsillagon. A kötet, amit most olvasol (Record of a Spaceborn Few) pont egy ilyen központi főszereplő nélküli sztori.
Na és long story short arra akarok kilyukadni, hogy ez a fajta hopepunk milyen nagyszerű gyógyír nemcsak a cinizmusra, de a türelmetlenségre, a hübriszre és az arroganciára is (márpedig nekem van mindegyikből bőven). Nekem erről az a pár sor jut eszembe, amik A Hobbit zárósorai: hónapokkal a nagy kaland után Gandalf betér Bilbóhoz és a reggeli romjai fölött merengenek. Sajnos most csak angolult találtam meg hirtelen az idézetet, de remélem, így is élvezhető:
"- Surely you don’t disbelieve the prophecies, because you had a hand in bringing them about yourself? You don’t really suppose, do you, that all your adventures and escapes were managed by mere luck, just for your sole benefit? You are a very fine person, Mr. Baggins, and I am very fond of you; but you are only quite a little fellow in a wide world after all!
- Thank goodness! - said Bilbo laughing, and handed him the tobacco-jar."
A világot nem én fogom megváltani, és ez számomra egy megnyugtató tény a jobb pillanataimban. Nem fogon tudni hétről hétre visszamérni, hogy milyen pozitív hatásom van a világban. De amit teszek, az igenis számít és minél szerényebben és kitartóbban teszem, annál könnyebb lesz mindenki másnak. Az én kedvességemere és odafigyelésemre szükség van akkor is, ha száz év múlva senki nem fog emlékezni rám.
képzeld, amikor először próbákoztunk a Fabrikban könyvklubbal, Bálinntal egyébként, annak abszolút hopepunk iránya volt!!!!