HH3 🍂 minden mindennel

azt még nem is meséltem, hogy első barátnőm apja a 90-es évek elején a tan kapuja buddhista főiskola dékánja, később rektora volt. nagyon szerettem a palit, ő is engem. sokat tanultam tőle 17 évesen. nekem egy teljesen új világ nyílt meg általa. sokat ültünk a VII. kerületi konyhájukban, teáztunk, cigitünk és beszélgettünk. nem volt ritkaság, hogy megjelentek a buddhista haverjai és én hirtelen 5-6 nagyon okos ember között találtam magam, ahol csak figyeltem és próbáltam magamba szívni a tudást. 

hétköznapi vendég volt náluk a laár andrás is, nagyon jóban voltak egymással. nekem akkor derült ki, hogy a kft zenekar sztárja valójában egy nagyon mélyen gondolkodó lény, aki rettenetesen bölcs és humoros. tetszett hogy láthattam ezt az arcát is és onnantól kezdve sokkal jobban odafigyeltem arra, hogy mi történik vele, az egységnyi magyar híres embereknél közelebbről követtem a média megjelenéseit.

egy régi ismerősöm kinga - aki a 043. táncterápia és egy vakmerő karrierváltás | nia című haC adás vendége volt - férje csinált anno egy lakás talk show nevű tv műsort, amiben egyszer a laár volt a vendég két másik rocksztárral. a közös pontok miatt megnéztem az adást amiben egy új kedvenc emberemre leltem: wahorn andrásra. nézzétek meg ezt a beszélgetést, rengeteget lehet belőle tanulni, ahogy a két öreg zenész nagyon magas filozófiai szintről empatikusan paskolgatja virtuálisan a vad fruttik fiatal énekesének vállát. zseniális.

szóval azóta nagyra tartom a wahorn andrást. újranéztem a szürreális cadillac drive című sorozatot is, amiben fábryval road tripeztek végig los angelesből oroszországon át pestig. 

legutóbb az élet meg minden nevű podcastben hallgattam vele egy beszélgetést, ahol elmondta, hogy nagyon hiányzik neki az szabadfogás című politikai talk show a hír tv-ről, aminek nem csupán rendszeres szereplője volt, de részben kitalálója is.  

ahogy ezt meghallottam összekapcsolódott a fejemben az összes fent sorolt szál és azonnal írtam kristófnak - az árnyék podcast apukájának, aki korábban szintén szerepelt a haC-ban: 033. vállalkozzak? külföldön? - hogy meg kéne hívni a wahornt! 

olyan érzésem volt, mint amikor dévényi tibi bácsi a 3 kívánság műsorban pöttyös labdát dobott a gyerekeknek és most én voltam az aki elkapta az egyiket. kisvártatva eljött wahorn andrás az árnyék podcastba és nem kellett csalódnom.

a linkre vagy a képre kattintva meghallgathatod az adást. természetesen ott van a kedvenc podcast lejátszódon is - bármi legyen az.
a művészet nem a támogatástól függ, a művészet maga a támogatás- különleges vendégünk Wahorn András

sok bölcseletet hallottam a beszélgetésünk során bandi bácsitól. nagyon inspirált engem, hogy 14 év usa után úgy költözött haza magyarországra, hogy megvett egy házat mezőszemerén egy kis heves megyei faluban, ami “egy órára van budapesttől kocsival, ha 160-nal mész” és ott alakította ki a műtermét. elmondása szerint az internet korában már egyáltalán nem érzi elszigeteltnek magát ott, sőt nagyon is jót tesz ez a környezet a művészetének.

én újpesten nőttem fel a panelban és semmit nem tudok sajnos a természetről. egy szobanövény sem éli túl nálam. soha nem vágytam kertes házba. az álmom sokáig egy belvárosi tetőteraszos lakás volt, de valami megváltozott az elmúlt években. 

sokat gondolok arra, hogy pesttől nem messze szeretnék egy házat, ahol a kertben lenne egy irodám/stúdióm/lakókocsim/tiny house-om és onnan tolnám a műsort meg a melót. egyre jobban vonz a természet közelsége és elvágyódom a városból. a munkám szempontjából már eleve nomád vagyok és a covid járvány éppen most alakítja át a munka világát és úgy teljes egészében a világunkat. az egyik hozadéka az lesz számításaim szerint a vírusnak, hogy átalakulnak a városok. nem fog kelleni bejárni minden nap a nagy irodákba a belvárosba, van esély a 15 perces városok kialakulásának és sokan beteljesíthetik régi vágyukat, vidékre költözhetnek a munkájuk elvesztése nélkül. itt egy nagyon jó írás arról, hogyan élhetik túl a nagyvárosok az irodisták elvesztését.

amúgy rengeteg mindent köszönhetek a podcastkészítésnek. például új barátokat. józsi még az indulás után keresett meg és gyorsan szerepelt is a 004. epizódban, nemrég pedig az 054.-ben. 

egy másik stockholmban élő magyar srác - szeva pali! - még tavaly tavasszal megkeresett, hogy szervezzünk közönségtalálkozót az itt élő magyaroknak. segített is összehozni a bulit. ott ismerkedtek meg józsiékkal és másfél évvel később már szoros barátságról beszélhetünk köztük. együtt bruncholnak hétvégenként és együtt voltak nyaralni is családostul. mi is rendszeresen összejárunk velük.

múlt hétvégén meghívtak minket egy hétvégi kirándulásra a norvég határ közelébe branäsbe, ahol egy az 1800-as években épült faházban bandáztunk. szerető, befogadó társaságot kaptunk tőlük és emellett  olyan gyönyörű volt a természet, hogy még mindig nem hiszem el. már a városba visszatérve írom ezeket a sorokat, de a szívem egy része ott maradt värmlandban.

csak hogy el tudd képzelni miről van szó:

nagyon nagy lökést kapott az a vágyam, hogy a természet közelébe költözzünk egy házikóba. most folyamatosan ezen fantáziálok.

kedves olvasó! te mikor gondolkodtál el utoljára azon, hogy hol és hogyan szeretnél élni? neked hozott-e valami reményt is az elmúlt időszak, hogy az életed jobbra fordulhat? sikerült-e bármilyen lehetőséget meglátnod ebben a válságos időszakban? mi volt ami inspirált téged a közelmúltban? 

ha nem is akarod ezeket megírni nekem, akkor is érdemes szerintem átgondolnod és esetleg leírni magadnak, hogy a nehezebb napokon legyen hová fordulni egy kis lélekerősítőért. 

én most egy darabig ezeket a fotókat fogom nézegetni miközben hálálkodom a sorsnak.

természetesen hálás vagyok neked is, hogy itt vagy és elolvastad ezt. remélem kaptál belőle valamit!

üdv
andrás