Nemrég írtam egy sztoriról, amikor egy Uber sofőrrel beszélgettem. A lényeg, hogy nagy hollywood-i produkciókon dolgozott a saját cégével, de néhány dolog közbeszólt és úgy gondolta, hogy "feladja", nem csinálja tovább a céget. Mégis boldog volt, amikor beszélgettem vele, pedig tanár és nyáron Uberezik. Ergo nem egy milliomos vállalkozó. Az én végkövetkeztetésem az volt, hogy mentális és fizikai egészség mindenek előtt, amivel egyébként jómagam is teljesen egyetértek. Erről a témáról szívesen hallanék többet. Miért hajtjuk magunkat addig, amíg mentális és fizikai következményei lesznek. Nem feltétlenül vállalkozókkal kapcsolatban (bár engem, mint cég tulajdonos az érdekel jobban), de alkalmazotti szempontból is.
Nemrég írtam egy sztoriról, amikor egy Uber sofőrrel beszélgettem. A lényeg, hogy nagy hollywood-i produkciókon dolgozott a saját cégével, de néhány dolog közbeszólt és úgy gondolta, hogy "feladja", nem csinálja tovább a céget. Mégis boldog volt, amikor beszélgettem vele, pedig tanár és nyáron Uberezik. Ergo nem egy milliomos vállalkozó. Az én végkövetkeztetésem az volt, hogy mentális és fizikai egészség mindenek előtt, amivel egyébként jómagam is teljesen egyetértek. Erről a témáról szívesen hallanék többet. Miért hajtjuk magunkat addig, amíg mentális és fizikai következményei lesznek. Nem feltétlenül vállalkozókkal kapcsolatban (bár engem, mint cég tulajdonos az érdekel jobban), de alkalmazotti szempontból is.