szia kedves olvasó! ma egy érzelmileg vegyes hírlevelet olvasol. az első részben nem tudok elmenni az izraeli borzalmak mellett. másfél évig éltem ott, rettenetesen megviselnek a terrorról, háborúról szóló hírek, ember legyen a talpán, aki ilyenkor nem inog meg érzelmileg, mentálisan.
Kedves András, ez inkább egy pszichológusnak való önfeltárás, amire tényleg nem voltam felékészülve. Nem kell hősnek lenni, és sem biztos, hogy harcolnék fegyverrel bármilyen cél érdekében, de sok más módja is van a támogatásnak, és Te ezeket is sorban elveted. Innentől nem igazán értem, hogy mit akarsz mondani? Érzelmileg megérint a téma, mert nem csinálsz semmit?
Kedves András, ez inkább egy pszichológusnak való önfeltárás, amire tényleg nem voltam felékészülve. Nem kell hősnek lenni, és sem biztos, hogy harcolnék fegyverrel bármilyen cél érdekében, de sok más módja is van a támogatásnak, és Te ezeket is sorban elveted. Innentől nem igazán értem, hogy mit akarsz mondani? Érzelmileg megérint a téma, mert nem csinálsz semmit?
"erre nem voltam felkészülve" - a saját tehetetlenségérzetemről írtam. néha így érzek. nem gondolom, hogy nem csinálok semmit. te mit teszel?
Nem rólam van szó, mert nem én írtam a posztot. Nekem olvasóként ez jött le, az is lehet, hogy csak simán félreértettem.